F3F

Ahogy korábbi írásomban említettem, a Freestyler törzsének megjavítása ígérkezett a leghúzósabbnak, mivel a szárnyat tartó "tetőrész" 3 darabban levált, és ennek visszahelyezése nagy pontosságot követel, ráadásként még ott van a törzstető belső-külső összelaminálása, szinte láthatatlan módon. A puzzle-t tovább nehezítette, hogy a profiltő alatti törzsoldalból is levált egy darab.

A nyár folyamán a német "ebay apróhirdetés"-en egy meglepő hirdetésre bukkantam.  

A 2018-as szezonba lépve, Raná kiesésével fokozatosan úgy alakultak a dolgok, hogy az idei SpringCup-ra eljuthatok. Először várólistára kerültem, majd csupán a verseny előtt szűk 2 héttel lett egyértelmű, hogy tényleg utazom. István nem tudott most velem tartani, mivel mindannyiunk örömére bővült a családjuk, és elkél a segítő kéz otthon.

Radikális terep, bomba időjárással, végre!...

Lejtőzés alföldi terepen? Naná. Június közepén, a szombati hidegfront "első napján" óriásit lejtőztünk-gyakoroltunk Istivel, egy rendhagyó helyszínen: Szedres falu lényegében sík, tőle nem messze található egy mindössze 7-13 méter magas leszakadás a terepben, az előterep is olyan, mint egy asztallap. Ez megfelelő fordulótechnikával, szélvektor-kihasználással jobb emelőteret nyújt, mint sok hazai hegy. A pici gerinc engem a Balti-tengeri, illetve filmeken látott dániai környezetre emlékeztetett.

Korábbi cikkemben írtam a ballaszt további növelésének szükségét. 

Idei F3F versenyévadunk első állomását eredetileg Braunsberg-be terveztük, de a nevezési lista egy órán belül betelt, és éppen akkor nem voltunk gépnél. Így kapóra jött, hogy az eredetileg április 6-8 közötti Raná Open-t egy héttel előrecsúsztatták és újranyitották a nevezési ablakot.

Péntek esti gyakorlás: számos további kisebb állítgatást követően a  Jazz alapsebessége és manőverezőképessége mostanra nagyjából olyan, amilyennek elképzeltem. A snapflap funkcióval is kiszámíthatóan, jóindulatúan viselkedik. A súlypont mostanra érzésem és a gmaps átlagsebesség mérés szerint a jó helyen van, erre azonban hiperérzékeny, 3-4 gramm különbség az orrban már el is viszi a súlypontot, majdnem egy milliméterrel.

Már fújnak a bőjti szelek. E hullámzó, nyers, néha lökéses koratavaszi időjárásban az epöli nagysziklához pont a jelzett "átállás" idején érkeztem, így fent azért még sikerült napsütésben, nyugati szélben egy szűk negyedórát repíteni. Aztán megérkezett a rétegfelhő, vele pedig  a tomboló északnyugati-északi szél.

Aki követi a hazai lejtőterepek fokozatos feltárását, és esetleg maga is gyakran repít lejtőn kis hazánkban, tapasztalhatja, hogy éppen a viszonylag gyakori északnyugati szélre van kevés igazán jó terepünk, vagy legalábbis olyan, ami az F3F pályát, helyzetet legalább részben produkálja. 

Állati jó helyszínek, tengerpart, szél és eső. No és jó  társaság, mint  mindig.

A mezőny sűrű és tömött, már az egyes fordulók részeredményein is látszik.

A múlt héten Máriahalomra végre normális szél fújt, igaz, most is 20 fokról jobbra, de ezzel együtt is megérte. A gyakorta 5-6 m szél (néha majdnem szélcsendre gyengült) de közben brutál termikek oldódtak, miután kisütött a nap. A  napot az erős periodicitás jellemezte. A kamera 20 perc után kimerült sajnos, pont mire nagyon beerősödött és a géppel átvonultam az északi "kráterhez" ahol már-már abnormális dolgokat lehetett csinálni könnyed visszaemelkedéssel, pl.

Az alábbi linken néhány filmbéli benyomás a sóskúti bánya délkeleti oldaláról, ahol jellemzően 5-7, termikbefúváskor pedig 10-14m közötti szeleket lehetett mérni, és persze kiváló emeléseket, turbulenciával együtt.

Még tavasszal került sor a sóskúti terep feltérképezésére, Lengyelország előtt. Itt lett kipróbálva a Jazz is, több, mint 10 méteres ÉNY szélben (és egy ízben a megelőző napokban egy réten szélcsendben dobálgatva).  Megállapítást nyert, hogy a nagy bányagödör több oldala kiválóan használható lejtőzésre és persze F3F gyakorlásra.

2016-ban végre lehetőségünk nyílt arra, hogy részt vegyünk a Lengyelországban, a Balti-tenger mentén évről évre megrendezett világkupa fordulón, a SpringCup-on. Évek óta szemeztem vele, de egyedül kicsit messze van. Mivel István versenyezni szeretne az F3F-ben, így örültem, hogy együtt ki tudunk menni, és ő elsőversenyesként részt vesz majd.

Wilsonnal az epöli szikla emelőterében, erős délnyugati időjárásban

A tartósan esős, depressziós időjárás módot adott rá, hogy összeszedjek pár emlékezetesebb epizódot a fejkamerás felvételekből.  Először több esemény összegyúrását terveztem, de annyi az alapanyag, hogy ezt az egy eseményt is meg kellett erősen vágni...szolgáljon hát gyógyírként  a filmeken látható sok napfény és a magashegyi hangulat mindenkinek, így tavasz előtt!  A filmhez katt ide:  https://vimeo.com/155545673

A szokatlanul hosszú,  háromhetes esős, és a még hosszabbnak tűnő szintén háromhetes, abnormálisan szélcsendes periódus után végre ismét jó lejtőző időjárás köszöntött az országra, változatos szélirányokat és szokatlan enyheséget hozva.

Ritkaságra bukkantam a világ legnagyobb videómegosztóján. Az F3F-et nagyon sokan az 1995-ben Donovalyban lefolytatott nemzetközi versenytől számítják, pedig...!

Ahogy a cím is mutatja, az észak-európai országok már több mint másfél évtizeddel korábban csináltak régiós nemzetközi versenyt.

Szeptember első felében remek ÉNY-i szélben sikerült tolni  a Wilsont a Szekrényes-hegyen, így finomhangolásra, és más, korábbi típusokkal is azonos terepen lehetett összevetni: alapsebessége egyértelműen alacsonyabb, mint a jelenlegi gépeké, nagyfokú önstabilitása révén turbulens viszonyok és szűk terepen is nagyon kellemes vezetni.  Némi DS-t is repültem vele. Érdekes, hogy a rámpa DNY oldalán lévő szakaszon - tán a hegyen délről kerülő szél -  a gépet rendre megpróbálta kidönteni.

2015 augusztusában részt vettem a Donovaly-ban megrendezett Slovakia Open Eurotour F3F versenyen. A versenynek a tavalyi világbajnokság helyszíne, a Magas-Fátra egyik legnyugatibb pontja pontja a Nová Hola a Zólyom csúccsal adott helyszínt, mintegy 30 méterrel a kötélpálya felső állomása felett.

A háromfeladatos F3B kategóriának ~ 1,5 évtizedét elhagyva a kevésbé eszköz- és időigényes hegyvidéki lejtőmenti sebességi vitorlázás felé vettem az irányt, a következő évekre nézve. Eldöntöttem, hogy idéntől részt veszek F3F versenyen, vagy versenyeken. A határhoz közeli braunsbergi verseny listája fél nap alatt betelt, így távolabbi helyszíneket is mérlegeltem. Beneveztem a Nockalm Pokal-ra, amelyet idén 06.11-13. között rendeztek meg.

Májusban több fejkamerás felvétel is készült. E filmen egy érdekes, izgalmas napot örökítettem meg, a hármashatárhegyi reptér Vöröskő dombjáról.

A lejtőzés elején először lökéses, nagyon délkeleties lejtőszél fújt, ezzel együtt még épphogy használható volt egy jó kis "gyalulásra". A szél gradiensek a "dán fordulóval" eléggé jól kihasználhatóak voltak, főleg a terep nyugati végén, ahol dűzni-effekt érvényesült.

A fordulékony, gyors Needle 100-at május elsején a HHH-ra vittem. Aznapra ígéretes időt jeleztek előre, de esőzéssel együtt. Szerencsém volt, mivel volt egy legalább másfél órás ablak, mikor egyáltalán nem esett. A HHH-n ritkán tapasztalható,   "átállási" idő volt, mikor a délies szél fokozatosan (ez esetben másnapra) északnyugatira fordult. A délután indult  tehát egy  néha szinte tomboló, élénk déli széllel - gyors ballasztos start Vöröskőről , majd zuhé következett és gyors leszállás.

A címbéli repülő tulajdonlása úgy alakult, hogy még a Viking idején szerettem volna egy második f3x jellegű repülőt. Építeni nem volt idő, a Wilson sablon pedig még sehol sem volt. Daniel Lesky munkái érdekeltek - különösen a támanyag nélküli, tisztán karbon szárny... -  így aztán lecsaptam egy javíthatónak ígérkező,  rombavágott PACE VXL  special kiadásra, 8 ballasztkamrával. Az osztrák F3F mozgalom egyik vezetője találta meg vele az anyaföldet, de durván ám.

A képen a Wilson törzsfél látható: a függőlegesben lévő szervó tömege megegyezik az rds-megoldással, ezért kísérleti céllal - a Highlander F3F mintájára - az oldakormányt a függőlegesbe ragasztott szervó hajtja meg. Az oldalkormány nem ér le a vezérsík aljáig, így a vezérsík stabilabb lehet, és a hegyvidéki leszálláskor gyakran fennállló, növényzet általi sérülésveszély is nagy mértékben csökkenhet. A függőleges keményhéj-megoldású.

November 20-án, a már kitartóan fújó ÉNY szél  délutánra talajszinten legalábbis eléggé északias lett, így az ARIS csak második dobásra maradt fent, a lejtő pedig dobált és nem emelt. Az eldobóhelynél a szélirány 60 fokra volt jobbról. Végül a fenti irtásnál, ahol a szél oldalról már csak 45 fokról fújt, még mindig turbulens viszonyok uralkodtak.

Epöl + nagy sziklacsúcs + nyugati szél = fantasztikus vitorlázás. Szeptember közepének vasárnapján ezt tettük...beszéljenek a képek!

Szeptember utolsó péntek délutánja a Szekrényesen talált rám. Csodás idő: erős északnyugati front idő, napsütés, harsogó zöld táj...a fák nagyon megnőttek, és a leszállóhely mint olyan, szinte meg is szűnt.

A szél ÉNY-i irányból fújt, 6-8, időnkét 5 percekre pedig 12m/s között. Utóbbi esetben az erős szél jelentős talajmenti turbulenciát okozott, amely még a gerinc felett 10m magasan is érezhető volt, és ekkor kevésbé emelt az alsó tartományokban, mint a feleakkora szélerősségnél.

Szeptember első felében sikerült kijutnom Epölre kipróbálni,  hogy a viszonylag ritkább - Budapest környékén nagyrészt használhatatlan - északkeleti szélben Epöl hátsó lankái dolgozhatnak-e. Röviden: igen, sőt!