Tippek & trükkök

Korábbi cikkemben írtam a ballaszt további növelésének szükségét. 

A címbéli repülő tulajdonlása úgy alakult, hogy még a Viking idején szerettem volna egy második f3x jellegű repülőt. Építeni nem volt idő, a Wilson sablon pedig még sehol sem volt. Daniel Lesky munkái érdekeltek - különösen a támanyag nélküli, tisztán karbon szárny... -  így aztán lecsaptam egy javíthatónak ígérkező,  rombavágott PACE VXL  special kiadásra, 8 ballasztkamrával. Az osztrák F3F mozgalom egyik vezetője találta meg vele az anyaföldet, de durván ám.

Talán megér néhány szót mondani a klubreptér kialakításáról, mert példaértékűnek látom, és talán nem is annyira gyakori. Az MSK Schwarzatal (www.msk.at) klub reptere kb. 65x210 méteres, így pont elfértek a csőrlők. A klubház – mint ahogy tábla hirdette – részben állami sportámogatásból épült meg, kiváló minőségben. Fegyelem és összetartás volt mindenhol tettenérhető, kötelező eljárásokkal, amelyeket táblák hirdettek, legyen szó a helyiséghasználatról, frekvenciákról vagy akkutöltésről.

A nagy fedett terasz pihenő- és nézőhelyként funkcionált. A belső falon lévő két motoros garázskapu mögött lapult a hangár, amely legalább 50 hobbi- és versenygépet tartalmazott mozgatható, dexion-salgó jellegű kerekes szerkezeteken. A ház másik felében volt egy belső ebédlő és egy műhely, valamint a ház alatt egy mélygarázs, nyilván a fűnyíró traktornak. Az autóparkoló mellett tüzihorganyzott acélasztalok álltak, alattuk konnektorokkal, vízhatlan helyen. Így mindenki a terület mellett, kultúrált körülmények között szerelhetett, derékmagasságban. Ugyanilyen asztalok álltak a murvás út túloldalán, ahol magas kerítés mögött terült el a helikopteres pálya (itt sátraztunk). Az F3B pályaelemek pontjainál bebetonozott csövek és lyukak gyorsították a pályaépítést.

Bontható vevőantenna kialakítása egy újabb hibalehetőséggel bővíti az amúgy sem nagy hibatűrésű RC rendszert.

Néha elkerülhetetlen ez a megoldás. Például, ha az antennát a gép levehető vezérsíkjára is fel akarjuk vinni, vagy a vevőt szeretnénk gyorsan cserélhetően beépíteni.

Cseh modellezőktől lestem el az ötletet: egy kis méretű reszelőnyél mindkét végébe beütöttem egy-egy a Sting szereléséhez szükséges imbuszkulcs szárat. A kulcsok rövidebb szárát levágtam és a nyelet előfúrtam.

Sokkal gyorsabban és kényelmesebben szerelhető vele a gép, a csavarokat sem igazán lehet vele túlhúzni.

A Viking összeszerelése előtt sokat meditáltam, honnan szerezzek megfelelő minőségű stabil szervókereteket, amelyek magassága nem haladja meg a szervó magasságát, ámde erős, precíz és akárhányszor ki lehet venni a szervót, méghozzá gyorsan...

A kormánylapoknál rövid erőkaron fellépő, szervóra és a héjra ható tetemes erők miatt a fakockás vagy fából készített keretek nem elég pontosak, csak kiegészítő, a pontos szervókontúrt megadó ragasztóplecsnivel lennének képesek ellátni a feladatot. Alumíniumból szép dolgokat lehet csinálni, de költséges és sok utánjárást jelent, nem beszélve a tömegről. Ezért pont olyan szervókeretek gyártását tervezgettem, amelyet Michael Frey oldalán láttam.

Modern sportvitorlázók műanyag szárnyaiba mindig problémás a szervókat egyszerűen beépíteni. Gyorsan kivitelezhető, súlytakarékos megoldás a beragasztás.

A műanyag gépeket egyaránt védeni kell a mechanikai sérülésektől és a nyári napsütés okozta felhevüléstől. A két veszélyforrás ellen egyszerre nyújt megoldást az építőipari hőtükörből készített tasak.

Sokaknak gondot okoz, hol tárolják a modelleket úgy, hogy ne okozzon családi háborúságot, és a véletlen baleseteknek se legyen kitéve.