Műanyag technika

"Légy a feltámasztás eszköze" - folytatás: totálkáros Freestyler-3 törzs megjavítása

Sok mindenre jó a ruhacsipesz

Ahogy korábbi írásomban említettem, a Freestyler törzsének megjavítása ígérkezett a leghúzósabbnak, mivel a szárnyat tartó "tetőrész" 3 darabban levált, és ennek visszahelyezése nagy pontosságot követel, ráadásként még ott van a törzstető belső-külső összelaminálása, szinte láthatatlan módon. A puzzle-t tovább nehezítette, hogy a profiltő alatti törzsoldalból is levált egy darab.

"Légy a feltámasztás eszköze" :) - avagy egy rombavágott FS3 repülni akar

FS3 - főtartótörés tőben

A nyár folyamán a német "ebay apróhirdetés"-en egy meglepő hirdetésre bukkantam.  

Egy PACE VXL második élete - update: ismét repül

A vásárlás utáni, "eredeti" állapot

A címbéli repülő tulajdonlása úgy alakult, hogy még a Viking idején szerettem volna egy második f3x jellegű repülőt. Építeni nem volt idő, a Wilson sablon pedig még sehol sem volt. Daniel Lesky munkái érdekeltek - különösen a támanyag nélküli, tisztán karbon szárny... -  így aztán lecsaptam egy javíthatónak ígérkező,  rombavágott PACE VXL  special kiadásra, 8 ballasztkamrával. Az osztrák F3F mozgalom egyik vezetője találta meg vele az anyaföldet, de durván ám.

Wilson vezérsík-törzs

Wilson függőleges

A képen a Wilson törzsfél látható: a függőlegesben lévő szervó tömege megegyezik az rds-megoldással, ezért kísérleti céllal - a Highlander F3F mintájára - az oldakormányt a függőlegesbe ragasztott szervó hajtja meg. Az oldalkormány nem ér le a vezérsík aljáig, így a vezérsík stabilabb lehet, és a hegyvidéki leszálláskor gyakran fennállló, növényzet általi sérülésveszély is nagy mértékben csökkenhet. A függőleges keményhéj-megoldású.

TEXTREME: tartósnak ígérkező DLG-fertőzés :)

A legjobb eldobás

A SuperGee2-vel szerzett korábbi tapasztalatok nyomán elkerülhetetlennek láttam, hogy ismét legyen egy DLG, és akkor már legyen korszerű. Így készült egy Zone2 profillal dizájnolt szárny, komplett Textreme szövet borítással. A mag lila Roofmate, főtartó vonalban egyszerű kis széngerinccel. A törzs egy másik használt gépé volt, javított példánnyal párosítottam. A flaperonokat D60-asok hajtják, míg az farokrészt könnyű kis Emax szervók, ékszerdróttal és ellenrugóval, így a törzs mechanika grammokban is alig mérhető.

Jöttünk, láttunk, VICTOR!

Vöröskőn, start előtt.

Január végén megalkudtam egy sérült VICTOR F3B-re. Megihletett a sokak által írt a kezessége, amely miatt majd később az ifjúságnak is odaadható lesz. Ár-érték aránya -  a befektetett munka után persze - a DS-gyakorlásra sem jelent stresszfaktort, bontható szárnya pedig előny a Wilsonhoz képest - valljuk be. Továbbá, hasonlít a Viking dizájnra.

Wilson vezérsík

-1 bar körül!

A legutóbbi poszt óta, 2013 utolsó napjaiban készítettem egy pár vezérsíkot. A szerkezet a szokásosnál erősebb, mivel számításba vettem az F3F-ben előforduló "földi erőhatásokat" is (muhaha) elég gondolni Braunsberg-ben várható leszállóterepre, ahová a terv szerint idén eljut a gép. 

Orrkupak aramidból

IMG_3948.JPG

A 2,4 GHz  frekvencia használata miatt az orrtörzsnél szóba sem jöhet a szénszövet, így a Wilson orrkupkja megépítésénél választás az üvegszövet helyett - annak kedvezőbb szilárdság / tömeg viszonya miatt a aramid (köznapi nevén: kevlár-) szövetre esett. A 465g/m2 az arányított tömeg (2 réteg aramid és egy 25g/m2-es fedő üvegszövet a festés alatt) ami tökéletes szilárdságot mutat. Így az orrkupak repkész tömege igen vastag festékréteggel is csak 41 gramm.

Vaníliafagyi szederrel

Ez nem recept, ez a Wilson színmintája, ami az égen és rossz időjárásban is jól látszik...és nekem meghozta az étvágyat, a további tapasznyalatokhoz. A sablonból a kiszedés meglehetősen könnyen és simán ment, egyedül a kilépőélnél kellett a sorját aprólékosan és lassan, előre leszedni, hogy a kifolyt és megkötött gyanta nehogy letépje a festést.

Szabadítsátok ki Willyt!

 Január 9-én végre sor kerülhetett a Wilson két szárnyfelének összeragasztására. 

Wilson update - sablonzárás előtt

Néhány kép a Wilson szárnysablon összezárása előtt, a szárny belső szerkezetéről:

Az első hazai Wilson szárnyának építése

Alapos tiszítást és bemérést követően Formula Five leválasztót használtunk, ez a leginkább bevált anyag. Mivel nem volt ismert az előélete a sablonnak, több régeg felvitelét és polírozását követően maszkoltuk, majd  2-komponensű autófestékkel szórtuk be. Másnap reggelre a felület tökéletesen száraz volt, alkalmas arra, hogy a festék belső felületét 280-as papírral megcsiszoljam, amely a biztos kötés egyik fontos összetevője. 

 

Elkészült az orrkupak sablon is

 Az elmúlt hetekben sikerült megoldani a Wilson projekt kritikus részét, az orrkupak hiányát. Ez első nekifutásra egyáltalán nem tűnt egyszerűnek, mivel magából a Wilsonból is csak néhány példány létezik a világon (mintegy 12 épült összesen) és azok legnagyobb része ismeretlen helyen van. Így aztán nagy elánnal lejmolni kezdtem, nyilvános felhívás keretében, felemlítve számos opciót a megvesszüktől a cseredarabig mindent. Még a rokonnak tűnő Europhia orrkupak is szóba jöhetett volna, alapként.

Wilson - elkészült a vízszintes vezérsík sablonja

 Viktor munkája jóvoltából elkészült a vízszintes vezérsík sablonja, amely a szerszámkészletben pozitív ősmintaként volt meg.   A sablon révén nagyszerű, karcsú vízszinteseink lesznek.
A vezérsíkok méretei egyébként nagyon hasonlítanak a Supersonic EX felületeire, minimális méreteltérés van közöttük. A profil a hátsó szegmensben szemmel láthatóan kismértékben homorú, ami felettébb érdekes megoldás :). 
Képek csatolva - köszönet Viktornak! 
 

Mr. Wilson F3B: sablon tulajdonosok lettünk!

Nagy örömünkre szolgált és egyúttal régi vágyunk teljesült azáltal, hogy tavasszal megvásároltuk a Mr. Wilson F3B gép, a németországi mezőny egyik kevésbé ismert gépének sablonkészletét - miután annak tulajdonosával  sikerült megállapodni. A hazaszállításban nagygépes, repülős barátunk, Nagy István értékes segítséget nyújtott, ezúton is köszönet érte.

Csehországi randevú - új F3B gépek érkeztek

Január utolsó napjaiban sikerült kijutnunk Sloupnice-be, az eldugott kelet-csehországi faluba, hogy a két nagyobb hóesés között beszerezzük az első magyarországi Viking gépet, valamint egy használt, de remek állapotú New Stinget a 2005-ös - és merem remélni: 2006-os - szezonra. A 440km-es utat odafelé gyorsan és eseménytelenül abszolváltuk. Déltájban már a falu szélén jártunk, ahol viszont elbizonytalanodtunk, lévén az utcanevek helyett csak számok fogadtak.

Tartalom átvétel