Január utolsó napjaiban sikerült kijutnunk Sloupnice-be, az eldugott kelet-csehországi faluba, hogy a két nagyobb hóesés között beszerezzük az első magyarországi Viking gépet, valamint egy használt, de remek állapotú New Stinget a 2005-ös - és merem remélni: 2006-os - szezonra. A 440km-es utat odafelé gyorsan és eseménytelenül abszolváltuk. Déltájban már a falu szélén jártunk, ahol viszont elbizonytalanodtunk, lévén az utcanevek helyett csak számok fogadtak. A tengericsillag formájú Sloupnice a völgyek között öltve meglehetősen kiterjedt település, így félórányi keresgélés után sem találtuk a címet, de sikerült végre helybélivel találkozni. Sajnos nem tudtak angolul vagy németül, nekünk a cseh hiányzott. A szerencsétlenkedés miatti feszültséget oldandó, bedobtunk néhány emlékképet a csehszlovák éra szabadonrepülő kitjeinek dobozáról. A „modelársky” és a „léto” kifejezések csodát műveltek; egy Skoda MB1000-es pilóta segítségével végre megtaláltuk a keresett házat. Václav Vojtisek, a Viking és a Sting gépcsalád gyártója, (és persze az F3X.eu weboldal tulajdonosa) már az ajtóban várt minket. A helyzet szinte hihetetlen volt, mivel korábban úgy nézett ki, hogy a 2004-es nyári rendelés kudarcba fullad. Eredetileg a gép november végére készült volna el, de januárban már a 2. határidőt tolta volna el a gyártó. A dolog ezért kezdett teljesen komolytalanná válni, így egy más használt gépet majdnem megvettem. Az utolsó héten azonban kiderült, hogy a Viking mégis elkészül január végéig. A versenygép rendeléssel kapcsolatban tudni kell, hogy a Viking típusra jelenleg 8-10 hónap a várakozási idő. A legtöbben úgy rendelnek emiatt, hogy a pénz sem áll feltétlenül rendelkezésre. Emiatt nem ritka a fizetésképtelenség miatti hirtelen elállás sem. November végén felkínáltak nekem egy ilyen gazdátlanná vált gépet, de nem akartam fehér-piros verziót, ha már ennyit vártam rá (már csak láthatósági okból sem...). A vállalkozással kapcsolatban kezdetben CNC-vel megmunkált alumínium sablonokra, elszívóra, a sablonok fölött kenegető, görnyedő szakikra számítottunk – ment is a vita arról, mekkora a vállalkozás, kisebb üzemcsarnokot vagy vityillót keressünk-e. Ezzel szemben a vállalkozás egy teljesen átlagos parasztházban működött. Vojtisek úr műhelyébe lépve ismét meglepődtünk, ugyanis láthatóan egyedül készíti a szárnyakat, 1 azaz egy darab szobában, bonyolult berendezések és drága segédeszközök mellőzésével. A törzset és a farokrészt egy kollégája készíti a falu egy másik házában. Az egyetlen látható sablon nem uretánból, alumíniumból vagy hasonló CNC-vel marható anyagból készült, hanem klasszikus epoxigyantás technológiával, pozitív-negatív mintalevétellel csinálták, persze minőségi anyagokból. Mivel a szárny kétrészes, egy félszárny sablonja mintegy 1,6m hosszú. Az alját zártszelvény idomokból álló hegesztett váz merevíti az elcsavarodás ellen. Különösen szép a felkunkorodó szárnyvég és a polihedrál szárny látványa negatív formában viszontlátva. Utánagondolva azonban annak, hogyan készült a sablon, illetve a pozitív mag, néhány kérdés nyitva maradt. Vojtisek úr mindent készségesen, nyitottan, a profik nyugalmával mutatott meg kérésünkre. Kitartóan állta kérdéseinket több mint 2 órán keresztül...bár a végén már kissé feszengett. E beszélgetés nyomán néhány gyártási és technikai érdekesség – a teljesség igénye nélkül: Főtartó: a rovingok közvetlenül a szénszövet héj alatt futnak. A mennyiségük iszonyatos: a tőben legalább 76 szál található UMS NF24-es rovingból. (Összehasonlításképpen: a 90-es évek eleji etalon gépekbe (pl. Simplex) 46 sima NF24-es szálat tettek a szárnytőbe - mármint összesen, alul-felül). A főtartó a tőben legalább 40mm széles. Az interneten elérhető videofelvételek tanúsága szerint 200km/h óránál történő intenzív magassági kormány belerántásnál is alig hajlik a szárny. Mindez pedig úgy, hogy a nyalábokat dobozolásként nem élére állított szálirányú balsa, szénharisnyában, hanem mindössze egy nagyon érdekes és könnyú szén-hungarocell kompozíció támasztja ki. Szárnyösszekötő széncseszterton: brutális darab! 40x15 mm keresztmetszetű és oldalanként, a törzsben lévő részt nem számolva 175mm hosszú. Ez az alkatrész egy fém negatívban készül, amelyre egy epoxiból készült záróelemet présel Vojtisek úr. A szén „gerenda” üreges, 3 cellával. Ennek elkészítése megintcsak egy jó kis trükk: A sablonba előre befekteti a beáztatott-kipréselt rovingokat a megfelelő eloszlásban, majd 3db rohacell (nehéz, kemény fehér expandált hab) hasáb került a sablonba, amelyre előzőleg gyantával beitatott erős szénharisnya került. Ez adja a belső dobozolást. Zárásképpen bekerülnek a felső szénnyalábok (tk. főtartóépítés kicsiben). Kötés után a rohacell habot kifúrják a helyéről, marad az üreg. :) Becsatlakozás-tokozás: alapvető kérdés, hogyan viszi át a hatalmas hajlító-csavaró-nyíró terhelést a széngerenda a szárnyfőtartóba illetve a szárnyhéjakra. Nos, ez a részlet jótékonyan a homályban maradt, az azonban sejthető, hogy szénharisnya rétegekből készül egy tok, amely precízen beilleszkedik a héjak közé. A látható szerkezet, a paraszti logika és más netes források azt a véleményt erősítik meg, hogy a tok nincs szén vagy egyéb szálakkal hozzátekerve (körbetekerve) a szénrovingokhoz – mivel azok előre bekerülnek a héjba. Vagyis: a főtartó szénnyalábokat a tokozás próbálja szétfeszíteni, azonban a rendszer kiállja ezt a terhelést. Héj: nem rohacellből vagy balsából van, hanem HEREX pvc-habot laminál a rétegek közé. 1,2mm-es lapokat azonban nem árulnak, így fűrészgéppel vágja fel a szárnyba kerülő habmagot a kellő vastagságra. Továbbá: a szárny be van bordázva: oldalanként 4 db HEREX borda található benne, persze szén oldalerősítéssel. Ez elképesztő csavarószilárdságot ad a szerkezetnek. A ballasztcső: karbonharisnyából készült. A vége egy tüskévé vékonyodik, ezt kell betolni egy törzsbordába és házilag beragasztani. Pillangóvezérsík: 2 főtartója van, egyenként kb. 10mm szélesek. Szárny-törzs csatlakozás: az együttes a helyezőstiftekkel lesz komplett, a helyezőkön lóg a törzs (!) nem véletlenül mennek a helyezőstiftek belaminált átmenő fémcsőbe. Vagyis a szénstiften a nem lóg a törzs, teljesen átmenő a szerkezet. Vojtisek úr azt is megengedte, hogy a műhelyben fényképezzünk. Hozzájárulása nyomán adjuk közre a felvételeket. A műhelyt elhagyva ellátogattunk Václav egyik barátjához, akitől Balázs egy rendkívül jó állapotú New Stinget vásárolt - előzetes levelezés nyomán. A gépet a tulajdonos 6 db szervóval adta. A csűrőket és az ívelőlapokat 4 db Volz szervó hajtja. A csinos csomaghoz sikerült továbbá jelképes plusz pénzért egy vadiúj pót-törzset is kapni. Habár még van némi munka a Vikinggel (szervók beépítése, tolórudak, elektromos kötegek stb.), a legfontosabb láncszem végre adott, és már csak gyakorolni kell, ha az idő (és más tényezők) engedik :o) A gépeken nem fog múlni.