A fordulékony, gyors Needle 100-at május elsején a HHH-ra vittem. Aznapra ígéretes időt jeleztek előre, de esőzéssel együtt. Szerencsém volt, mivel volt egy legalább másfél órás ablak, mikor egyáltalán nem esett. A HHH-n ritkán tapasztalható,   "átállási" idő volt, mikor a délies szél fokozatosan (ez esetben másnapra) északnyugatira fordult. A délután indult  tehát egy  néha szinte tomboló, élénk déli széllel - gyors ballasztos start Vöröskőről , majd zuhé következett és gyors leszállás.

A címbéli repülő tulajdonlása úgy alakult, hogy még a Viking idején szerettem volna egy második f3x jellegű repülőt. Építeni nem volt idő, a Wilson sablon pedig még sehol sem volt. Daniel Lesky munkái érdekeltek - különösen a támanyag nélküli, tisztán karbon szárny... -  így aztán lecsaptam egy javíthatónak ígérkező,  rombavágott PACE VXL  special kiadásra, 8 ballasztkamrával. Az osztrák F3F mozgalom egyik vezetője találta meg vele az anyaföldet, de durván ám.

A képen a Wilson törzsfél látható: a függőlegesben lévő szervó tömege megegyezik az rds-megoldással, ezért kísérleti céllal - a Highlander F3F mintájára - az oldakormányt a függőlegesbe ragasztott szervó hajtja meg. Az oldalkormány nem ér le a vezérsík aljáig, így a vezérsík stabilabb lehet, és a hegyvidéki leszálláskor gyakran fennállló, növényzet általi sérülésveszély is nagy mértékben csökkenhet. A függőleges keményhéj-megoldású.

Hát persze, hogy az. F3A :). Egy CAP21-es scale F3A(- jellegű) masina, ezt hozta nekem a Jézuska Karácsonyra - csak hogy kivétel erősítse a címbéli szabályt. :)  25ccm Super Tigre, 1,85m, 5,2kg. Hagyományos szerkezet, fa-hab szendvics felületekkel. Amint melegszik kicsit az idő, felszáll. Várom!

November 20-án, a már kitartóan fújó ÉNY szél  délutánra talajszinten legalábbis eléggé északias lett, így az ARIS csak második dobásra maradt fent, a lejtő pedig dobált és nem emelt. Az eldobóhelynél a szélirány 60 fokra volt jobbról. Végül a fenti irtásnál, ahol a szél oldalról már csak 45 fokról fújt, még mindig turbulens viszonyok uralkodtak.

Epöl + nagy sziklacsúcs + nyugati szél = fantasztikus vitorlázás. Szeptember közepének vasárnapján ezt tettük...beszéljenek a képek!

Szeptember utolsó péntek délutánja a Szekrényesen talált rám. Csodás idő: erős északnyugati front idő, napsütés, harsogó zöld táj...a fák nagyon megnőttek, és a leszállóhely mint olyan, szinte meg is szűnt.

A szél ÉNY-i irányból fújt, 6-8, időnkét 5 percekre pedig 12m/s között. Utóbbi esetben az erős szél jelentős talajmenti turbulenciát okozott, amely még a gerinc felett 10m magasan is érezhető volt, és ekkor kevésbé emelt az alsó tartományokban, mint a feleakkora szélerősségnél.

Szeptember első felében sikerült kijutnom Epölre kipróbálni,  hogy a viszonylag ritkább - Budapest környékén nagyrészt használhatatlan - északkeleti szélben Epöl hátsó lankái dolgozhatnak-e. Röviden: igen, sőt!

Idén Erdélyben nyaralva régi tervemet válthattam valóra azzal, hogy nagy teljesítményű géppel "Tündérország" hegyei között repíthettem.

A 2005-2010-es időszak egyik élvonalbeli, mégis ritka F3B/F gépe. Most, hazánkban, nálam :) 

Az időjárás játékos természete azt eredményezte, hogy szinte tökéletes időzítéssel pont akkor szakadt le az ég júliusban, mikor egy kis idő nyílt dobálni a Textreme-t. Azért voltak használható időjárási ablakok is, mint például a csatolt péntek este, mikor két zivatar közötti kék égben kellett fennmaradni. A rendkívül párás levegő persze nem használt a gép siklásának, így többször sikerült rövidre érkezni, és a még lábon álló rozsban landolni.

A SuperGee2-vel szerzett korábbi tapasztalatok nyomán elkerülhetetlennek láttam, hogy ismét legyen egy DLG, és akkor már legyen korszerű. Így készült egy Zone2 profillal dizájnolt szárny, komplett Textreme szövet borítással. A mag lila Roofmate, főtartó vonalban egyszerű kis széngerinccel. A törzs egy másik használt gépé volt, javított példánnyal párosítottam. A flaperonokat D60-asok hajtják, míg az farokrészt könnyű kis Emax szervók, ékszerdróttal és ellenrugóval, így a törzs mechanika grammokban is alig mérhető.

20 év távlatából, LHHH még mindig tartogat meglepetéseket.

Eddig is lehetett gyanítani, hogy északi szélben, tisztán lejtőzve a Vöröskővár vonatkozó oldalában fenn lehet maradni, de a sporttársaktól erre nemhogy empirikus visszacsatolás nem érkezett, hanem régebben  az "öreg rókák" lemondóan legyintettek erre, még a 90-es években.

Január végén megalkudtam egy sérült VICTOR F3B-re. Megihletett a sokak által írt a kezessége, amely miatt majd később az ifjúságnak is odaadható lesz. Ár-érték aránya -  a befektetett munka után persze - a DS-gyakorlásra sem jelent stresszfaktort, bontható szárnya pedig előny a Wilsonhoz képest - valljuk be. Továbbá, hasonlít a Viking dizájnra.

Nagyszerűt sikerült lejtőzni Epölnél, a sziklacsúcson.  A domb több szintben, több magasságon is lejtőzhető, de a legjobb a sziklacsúcs, ahonnét K, DK, DNY, NY, ÉNY irányokra nyílik lejtővitorlázásra lehetőség. F3x géppel kihasználható a domborzat északi nyúlványa is, amerre egy alacsonyabb, de  több száz méteres megvitorlázható gerinc húzódik és amely NY-DNY-i szélre optimális. A hétvégén nagyon gyenge délkeleti szélben a déli csúcs kis része tartott csak, de az is elegendő volt az élményhez.

A legutóbbi poszt óta, 2013 utolsó napjaiban készítettem egy pár vezérsíkot. A szerkezet a szokásosnál erősebb, mivel számításba vettem az F3F-ben előforduló "földi erőhatásokat" is (muhaha) elég gondolni Braunsberg-ben várható leszállóterepre, ahová a terv szerint idén eljut a gép. 

Az elmúlt hetekben több hétvégén is nyílt alkalom a BOAR kipróbálására, noha az időjárás kevéssé volt kegyes - időnként szélcsend fogadott, másszor  10 méteres félig rossz irányú (csont északi) szél HHH-n. Kipróbáltam élénk szélben sík terepen is, bungee indítással.

A 2,4 GHz  frekvencia használata miatt az orrtörzsnél szóba sem jöhet a szénszövet, így a Wilson orrkupkja megépítésénél választás az üvegszövet helyett - annak kedvezőbb szilárdság / tömeg viszonya miatt a aramid (köznapi nevén: kevlár-) szövetre esett. A 465g/m2 az arányított tömeg (2 réteg aramid és egy 25g/m2-es fedő üvegszövet a festés alatt) ami tökéletes szilárdságot mutat. Így az orrkupak repkész tömege igen vastag festékréteggel is csak 41 gramm.

A KERR Soaringtól a közelmúltban vásároltam egy BOAR kittet. A koncepció sokféle pozitív ígéretet hordozott, így arra gondoltam, hogy a Mini Ellipse és a SuperGEE2 eladása után keletkezett űrt képes lesz majd jól kitölteni annak érdekében, hogy  hazánk gyakran alacsony és rövid lejtői se maradjanak megvitorlázatlanul.

Ez nem recept, ez a Wilson színmintája, ami az égen és rossz időjárásban is jól látszik...és nekem meghozta az étvágyat, a további tapasznyalatokhoz. A sablonból a kiszedés meglehetősen könnyen és simán ment, egyedül a kilépőélnél kellett a sorját aprólékosan és lassan, előre leszedni, hogy a kifolyt és megkötött gyanta nehogy letépje a festést.

IMGP0345

IMGP0346

IMGP0348

IMGP0351

IMGP0354

IMGP0356

 Január 9-én végre sor kerülhetett a Wilson két szárnyfelének összeragasztására. 

IMGP0314

IMGP0337

IMGP0341

IMGP0339

IMGP0332

IMGP0333

IMGP0318

IMGP0302

IMGP0305

IMGP0331

IMGP0312

IMGP0300

IMGP0307

IMGP0299

A Viking, amelyet 2005 elején hoztunk Csehországból (lásd cikket: Csehországi randevú...) és jó pár hazai és Eurotour versenyen használtam, az év végén Németországba repült ki, új (hobbipilóta) gazdájához, ahol nyugdíjaséveit tölti majd. A 8 év alatt mintegy 4 szezont Plazynál töltött. Idén azonban visszavásároltam, így májusban repültem vele még egyet az osztrák F3F kupán, Braunsbergben, erről írok majd külön.

IMGP9686

DSC00134

DSC00130

Néhány kép a Wilson szárnysablon összezárása előtt, a szárny belső szerkezetéről:

IMGP0135

IMGP9204

IMGP9200

IMGP9199

IMGP9938

IMGP9939

IMGP9940

IMGP0065

IMGP0119

IMGP0003

IMGP0004

IMGP0112

IMGP0002

IMGP0115

IMGP0059

IMGP0060

IMGP0110

IMGP0061

IMGP0062

IMGP0134

 40-50km-es déli-délnyugati szelet lehetett tegnap meglovagolni az Alula-val a Vöröskőn. Megmutatkozott, hogy e sokoldalú gép sem boldogul "szárazon" az ilyenkor jellemző nyers, lökéses idővel. Így aztán szükségmegoldásként az FS3 rúd szárnyballasztjából egy rudat vitt a hátán, amely önmagában  is a gép felszállótömegének másfélszerese volt. Így már látványosan haladt, szép ívű, dinamikus fordulókkal lehetett vasalni a fákat.

IMGP0227

IMGP0222

IMGP0228

IMGP0223

Kettős világbajnoki győzelem Emmenben (2007) és az 1.,4. hely Brno-ban (2009) valamint számtalan F3F és Eurotour győzelem. Eddig több mint 6 éves nyilvános gyártási ciklus. Páratkan karrier, mindezek alapján a világ legsikeresebb F3B gépe eddig - ez a Freestyler 3. 

A hétvégén F3B-t gyakoroltunk, amikor egy csapat lovas megállt megnézni a startunkat. Mondtuk, hogy nem jó ötlet, nehogy megijedjenek a lovak és megvárjuk míg elmennek. 
Ezek nem ijedős lovak, nem lesz gond, mondták. Azért odébb mentek úgy 15 métert. Ok. Csörlés indul, de a Freestyleren kívül egy gyerek is a levegőbe emelkedett: a kisfiút ledobta a ló. Szerencsére nem lett semmi baja. Vigyázzatok!

Mottó: sose menj nyaralni praktikus mindenütt-ott-van-repülő nélkül!

A SuperGee2-t augusztusban a Balaton-felvidékre vittem, ahol számos terepen tett jó szolgálatot, illetve új, lehetséges lejtő- és F3B terepek feltérképezését segítette.

IMGP9153

IMGP9151

IMGP9152

Beszúrom, már a képek és a kiváló helyszín okán is: még 2006 május elején, egy okkludálódott hidegfront okozta zápor után, szikrázó napsütésben élveztük az északnyugati szellőt és a kipattanó termikeket, amelyek több órás vitorlázáshoz és több száz méteres magassághoz segítették a Mini Ellipsét. Aki netán még nem járt az ország legszebb fekvésű lejtőzőhelyén, feltétlenül pótolja be.

DSC00115

DSC00077

DSC00066

DSC00092

DSC00062

DSC00067

DSC00088

DSC00086

DSC00098

DSC00054

DSC00085

DSC00112

DSC00065

 Az elmúlt hétvégeket többször is kiviettem a DLG-met - a  tomboló télben is különös élmény megtapasztalni a hómezők feletti áramlási viszonyokat, egyúttal rátalálni a feláramlásokra. Az esti vajpuhaságú levegő pedig tökéletes körülményeket kínál a beállítások finomítására.

IMGP8421

IMGP8422

IMGP8423

Alapos tiszítást és bemérést követően Formula Five leválasztót használtunk, ez a leginkább bevált anyag. Mivel nem volt ismert az előélete a sablonnak, több régeg felvitelét és polírozását követően maszkoltuk, majd  2-komponensű autófestékkel szórtuk be. Másnap reggelre a felület tökéletesen száraz volt, alkalmas arra, hogy a festék belső felületét 280-as papírral megcsiszoljam, amely a biztos kötés egyik fontos összetevője. 

IMGP7030

IMGP7058

IMGP7066

IMGP7049

IMGP7048

IMGP7045

IMGP7043

IMGP7042

IMGP7039

IMGP7037

IMGP7034

IMGP7031

IMGP7028

IMGP7026

IMGP7021