A címbéli repülő tulajdonlása úgy alakult, hogy még a Viking idején szerettem volna egy második f3x jellegű repülőt. Építeni nem volt idő, a Wilson sablon pedig még sehol sem volt. Daniel Lesky munkái érdekeltek - különösen a támanyag nélküli, tisztán karbon szárny... - így aztán lecsaptam egy javíthatónak ígérkező, rombavágott PACE VXL special kiadásra, 8 ballasztkamrával. Az osztrák F3F mozgalom egyik vezetője találta meg vele az anyaföldet, de durván ám. A "Netwörkön" heteken át senki sem merte a főtartótörött szén repülőt megvásárolni. A kezdeti kikiáltási ár a végén 150 eur alá csúszott, én pedig lecsaptam rá. Aztán jött a Wilson sablon beszerzés, a szárny építés, majd kevés szabadidő, aztán helyhiány, végül pedig az F3F előtérbe kerülése, 2013 vége felé. Előkerült a PACE ismét, sokadszorra, miután a hazai fórumokon már-már utánadobtam egy-egy lelkes fiatalnak, hogy leheljen bele új életet. De nem így lett. Ezért úgy döntöttem, elég volt, ne foglalja a helyet, csináljuk meg, ráadásul mindig is érdkekelt a 8->7% Lesky-profil a csutka 1,3% íveltségével. Milyen repülő lehet az, amelyet már vagy háromszor láttam olyan szöveggel meghirdetve, hogy "eladó, mert nekem ez egyszerűen túl gyors.." Hát, hamarosan kiderül. Időközben nekiálltam a javításnak, amiben az is motivált, hogy még 2012-ben megrendeltem hozzá a hiányzó vízszintes vezérsíkot Textreme szövetből, valamint egy szárny összekötőt, többért, mint amennyibe a rom került. Ehhez jött még hat darab aluházas nagyon izmosnak írt és pozitívan méltatott izgalmasan olcsó szervót a Turnigy-től - hadd lássuk, milyen kísérleti nyúl lesz majd a fekete madár. Apropó, melegedni nem fog a hazai klímában? Ez is kiderül majd.
Egyelőre a sérüléseket vizslatva az látszott hogy két nagyobb és több kicsi, igen kellemetlen sérülés volt az, ami miatt visszarettentek egyesek, többesek.
Nos, a főtartó törés a legérdekesebb (lásd képek). A szén héj összetartja ugyan, de a balza dobozolás 35cm hosszan kihullott. Pótolni kell, majd csavarodásmentesen összeragasztani a szén főtartót a dobozzal, és a két félhéjat. Közben részleges héj szakadásokra kellene flekkeket is feltenni a szárnyra itt-ott, valamint az igencsak elasztikusság vált, tátogó csűrőt is javítani. Ez még csak a bal szárny.
A jobb szárny majdnem ép. Majdnem. A tőben viszont felvastagodott a profil, a segédtartó nyétnyílt 30cm hosszon, és nehéznek ígérkezik az eredeti kontúr helyreállítása. A hátsó ballasztcső is elmászott, ha már lúd, legyen rendes mennyiségű laminálási munka.
Aztán ott van a törzs, szinte rutin orrtörés, illetve komplett berendezése. A függőlegesben elhagyta magát a magassági kormány himbája is. Elég nagy zakó lehetett.
Összességében: megcsinálható, és ideális esetben kifogástalan, tökéletes gép lehet belőle.
A munkát a bal szárnnyal kezdtem, beszéljenek a képek. Röviden: A laminálást sok apró részre érdemes bontani, ahol első a főtartó, másodika segédtartó rögzítése. Ezt követi az orr-rész összeragasztása, majd a csűrő rekonstrukciója.
A dobozolás rekonstrukcióját követően nyílt lehetőség az álló szálirányú balza doboz előállításának (igen, szén nélküli volt eredetileg is), majd sebészeti műtét keretében annak precíziós beragasztására, pont elegendő mennyiségű anyaggal. Öröm volt, hogy a baleset miatt a kiinduláskor majdnem 20 grammal könnyebb volt a sérült szárny, mint a jobbos, ami reálissá teszi a csekély tömeg túllépést. A balza dobozt szén rudakkal segítettem a helyére, majd minden rögzítésre került. Rendkívül fontos volt a gondos előkészítés, a mozdulatok megtervezése, valamint a tökéletes alakhűség. A doboz "túltolása" ellen cianoakriláttal apró roofmate kockákat ragasztottam, ami később aranyat ért a behelyezéskor. Ugyanez történt a segédtartónál is.
A segédtartó ehhez képest egyszerűbbnek ígérkezett, hiszen a struktúra már nem nyeklett-nyaklott, és még eléggé szét lehetett nyitni a szárny hátulját. Igen ám, de az is kiderült, hogy nem megfelelő elhelyezéssel "remekül" el lehet csavarni a szárnyat, amit az is segített, hogy legalább 40 cm hosszan levált a felső héj, míg csak kb. 17cm hiányzott hátul. A hiányzó részt Herex habra laminált 165g-os átlós szén lemezes táblából szabtam ki, majd lepkepreparátorra emlékeztető, e célra gyártott 2db tűs célszerszámmal bement szépen a helyére. A hosszanti összeragasztás kínos ügynek bizonyult, mivel a rendszer (szárnyprofil orrára állítva, kitámasztva) nem viselte el a sablonként funkcionáló két fémsínt összeszorító pillanatszorítók súlyát, így alternatív megoldáshoz kellett folyamodni: asztalra téve kiszintezve lett összragasztva, ahol a szárny alja nem ér le, hanem egy 3cm széles fém sínen nyugszik, a súlyok gátolják a leesést, az elcsavarodást és a laminát leválását a segédtartóról. Ilyenkor jól jönnek a búvár ólmok és a kézi súlyzók :).
Folyt. köv.
------------------------------
Hát, mégsem lesz folytatás,mivel részben e cikk nyomán egy egészen jó ajánlatot kaptam a nagyrészt kijavított gépre, így Németországban, új gazdájánál fog repülni a VXL, várhatóan még 2014-ben.
---------------------------------
Folyt: 2014 végén sor került a berepülésre. Új tulajdonosa szerint nagyon jól repül.
http://www.onki.de/bilder/alben/abschlu%C3%9Ffliegen-2014.html#IceGallery
