Pénteken eljött a várva várt nap, mikor minden körülmény együtt állt, hogy részt vegyek az első nemzetközi F3B versenyemen – amely nem volt más, mint a Contest Eurotour versenysorozat idei osztrák állomása, a Steinfeld Pokal 2007. Úti- és segítőtársam voltak Gyöngy András alias Smash és Mátyus Gergely, alias Pigmi, lelkes HHH pilóták. Kiderült, hogy nagyon is érdemes volt péntek délután elindulni, mert az út eleve hosszabb volt a vártnál és egy kis eltévedés is fűszerezte azt. A Mollram nevű kis falu szélén viszont már előre kitett táblák jelezték az utunkat, majd kibukkanva a házak közül két égbetörő csőrlésben gyönyörködhettünk. Az időjárás tökéletes volt: gyenge délnyugatias szél az erdő felől, napsütés, 27 fok. Sajnos azonban csak este 8:05-re értünk oda. A versenyt szervező Friedrich Leeb szívélyesen fogadott minket és megmutatta a legfontosabbakat a helyi infratstruktúrát illetően. Siettünk a kipakolással, mert a nap már lenyugodott a horizontot övező nyugati hegylánc mögé, és rohamosan kezdett sötétedni. Az egyik csőrlőt kitéve 8:27-kor sikerült elstartolni, és a 3,5 hónap kihagyás után végre megmártóztatni a Vikinget a levegőben – méghozzá alpesi levegőben! Itt talán érdemes megemlíteni, hogy mióta megvan ez a gépem, csak F3F versenyen volt alkalmam részt venni vele külföldön, F3B-ben pedig csak itthon szerepelt. Ennek ideje volt véget vetni, mert olyan érzés volt így birtokolni, mint mondjuk egy Ferrarival fagyizni járni a sarki cukrászdába. Ennek ezzel vége lett, és nyilván nem csak átmenetileg. Így este röpke 2 startra volt idő, de jó érzés volt, hogy azért nem lettem teljesen rozsdás. Az első besiklást követően gond nélkül kézbe is szálltam ívelőlap nélkül, a második viszont hosszú lett. A sebességi tesztnél viszont valahogy nem futott olyan jól a gép (vizesedett a szárnya a harmattól) és a kihagyás is rendesen meglátszott; a negyedik hosszon eléggé csigatempóban jött. Végül abba kellett hagyni, mert horizont alatt nullaközeli látással már veszélyes volt tartózkodni. Este nagyszerűt beszélgettünk a tűz mellett Martin Weberschock-kal, aki amellett, hogy remek pilóta, emberileg is megkapó személyiség, nem utolsó sorban pedig az európai F3B mozgalom egyik legelszántabb és legtöbb eredményt elért képviselője (lásd: www.weberschock-development.de) Egyébként személyes életcélja, hogy minél többen űzzék ezt a csodálatos sportot. Klubkeretek között jól építhető, versenyképes típusokat, mint például az Europhia mintáit adja bérbe, többek között. Szót ejtettünk a hazai viszonyokról; arról, hogy 1996-ot követően hogyan szakadt meg a kontinuitás a kategóriában, és azóta hova sikerült felfejlődni. Biztosított minket szakmai támogatásáról! Szombat reggel 5-kor csepergés ébresztett a sátorban. A borús eget nézve kérdéses volt, hogy ez egy nyári alpesi „reggeli időjárás"-e vagy inkább frontális hatás. Később kiderült, hogy az utóbbi: egy behullámzó hidegfront okozta labilitás érkezett, amely izgalmassá tette a szombatot. 6:30-kor megelevenett a reptér: 5 percenként érkeztek a kisbuszok, autók, és rohamléptekben verték fel a sátrakat (nagy, földes aljú team-sátrakat, ahol gépeket lehet tárolni, és pihenni) és a csőrlőket a megadott helyekre. A csőrlők egymástól 50 cm-re voltak, 1,2 m állt rendelkezésére mindekinek 2 csőrlő esetén – ezúton is köszönöm Balázsnak, hogy kölcsönadta :). A hely meglehetősen szűk volt, az akkukkal játszva maradt úgy 5-5-5 cm jobbra-balra és középen. A starthelyen a második csoportba kerültem, vagyis 8:40-kor indult a keretidő. Az első csoport nagyrészt kirepülte az 10:00 percet a falu környékén. A fülledt időben az eső határozottan szemerkélt, és csak gyenge 1-2m-es déli szellő fújt a falu mellől. Én is a falu felé vettem az irányt. A nagy tolongásban a csőrlők között, magamnak feladva csőrlés kb. 180-200m volt csak, de nem ismételtem, mert Balázs csőrlőjén vékonyabb volt a bővítő és nagyon zavart rendkívüli tumultus a starthelyen. A reggeli fátyolos-szemerkélő időben eltöltött „egerészést” követően 8 perc 47 másodperckor talajt értem, a leszállásból 85 pontot csináltam – a sáros tarló szépen csúszott. Ennek eléggé örültem a nehezített viszonyok között, közel voltam a 10 perchez. Főleg, hogy a repülővel elég nagy távolságban, a látóhatáron kellett tartásokat keresgélni. A 40 résztvevő 7 csoportban vonult le, eközben az idő is fokozatosan javult: kisütött a nap, felélénkült a szél, lassanként cumulusok jelentek meg, de volt réteg- és cirrusfelhőzet is. Késő délelőtt viszont - épp a labilitás miatt - a borultság fokozatosan növekedett és a ÉNY irányban összeállás kezdett kibontakozni. A távrepülést a NY-i oldalon, az enyhén emelkedő szántóföldek és erdő felett volt szabad csak végezni. Itt nekem nagyon kijött a gyakorlás hiánya, és rettentően hiányzott a ballaszt – illetve a helyes súlypont hiánya a ballasztolás esetén. Kirepülni, beállítani korábban nem volt időm, így óvatosságból üresen mentem. 90 fokos oldalszél fújt jobbról, 3-5 m/s sebességgel. A startnál a magasság jó harmadát eladtam egy ronda leáramlásban – már a pályán – így eladtam nagyjából a távot is. Összeszedtem magam, és kb. 120 méterről gyorsítva, a "semlegesen döglött" levegőben, illetve "tartásocskákban" csináltam 10 hosszt, az utolsó kettőt 0-4 m közötti magasságban, némi többletsebességgel, sarkos fordulókkal – eléggé izgalmas volt! A 10 hossz persze kevés volt, mert a csoportban 10:10:16:19 volt az eredmény. Egyébként megtudtam, hogy a győztes kolléga 500g ballasztot vitt. Általában, a ballasztolási lehetőség mindvégig nagyon hiányzott. A mezőny erősségét jól jellemzi, hogy ez a 474 pont veszteség akkor is a 12. helyre sorolt volna, ha minden más feladatban 1000 pontot csinálok. Az időjárást egyre inkább a hektikus periodicitás jellemezte, eközben egy zivatarcella lassan a fejünk fölé hízott. Ekkor láthattunk 30 regisztrált hosszt a 4 perc pályaidő alatt, amely nincs túl messze a világrekordtól (2007-ben érvényes: 34, Espen Torp révén). A sebességi feladatnál jobb pályát repült mindenki, az erdő alatt enyhén emelkedő tarlók felett. A szél kissé beerősödött, köszönhetően az ÉNY-on kb 30km-re alakuló zivatarcellának immár sajnos jelentős oldalhátszél formájában. A sebességi szám nagyon látványos volt, több 15.xx és 16.xx repülést láthattunk, amelynél a gépet egyes esetekben az oldalhátszélre lőtték ki. A sárkányozást nagyrészt nélkülözve, súly nélkül a második csoportban sorra kerülve mindössze egy 26,85-öt csináltam, ami a tavalyi 20 körüli időkhöz képest több, mint sok – elégedetlen voltam. Szinte klausztrofóbiám volt a zsúfolt starthelyen, ahol a gép szárnya a feladáskor nem fért el a többiektől. Az első C feladat során egy záporeső húzódott rá a területre, amely valószínűsítette, hogy Marchfeld Pokal-ról már ismert versenyvezető, Manfred Lex félbeszakítsa a sebességi feladatot. Mivel azonban sem a 30 perces beiktatott szünet nem telt le, sem pedig a soron következő pilóták nem protestáltak, kis szünettel lényegében egy menetben ment le az első C forduló, vizes gépekkel és még erősebb oldalhátszélben. (Megjegyzés: utólagos beszámolókban az egymenetes pontozást többen helytelenítették.) A második C feladatnál kissé higgadtabban 2,5 másodpercet lefaragva 24,25-öt csináltam, félig hátszélből csőrölve. Láthatóan 200m alatt volt az induló magasság. Idevág, hogy ennél a starthelytől kb. 20 méterre vezettem az A bázistól, mivel a NÖ2 csapatból Helmut Gronau adta fel és nyomta a csőrlőpedált. Egyébként ez nem egyedüli gesztus volt: mindannyian pozitívan fogadtak és örültek, hogy 13 évnyi kihagyás után magyar pilóta nemzetközi F3B versenyen részt vesz külföldön. Ettől a ponttól kezdve mindig mások adták fel a gépet :o) A második távrepülés jobban sikerült, mint az első. A mérsékelt oldalhátszél megmaradt, de immár némileg sárkányozva egész jól felmentem és az üres géppel azonnal pályára lépve kerestem a tartásokat. Az erdő széléig elrepülve, ráhelyezkedve emelést találtam, ami 60-150 m magasság között remek volt, és a fordulók is éppen érintették a síkot. Volt egy gép, amely sokáig engem "svancolt" de túlszaladt, nyilván a ballaszt miatt. A szakasz vége felé közelítettem a csőrlőkhöz, és végül 20 hosszt követően letettem a gépet. Azonban 19 lett érvényes, mert - megintcsak ballaszt nélkül - 4 másodperccel túlrepültem az időt - de azért ennek is örültem, második lettem, 904 ponttal. A távrepülést követően sajnos kitört a zivatar, és elhalasztották az második időtartam feladatot másnap reggelre. Este bementünk a városba, majd visszatérve Smashel és Pigivel kimentünk az esőben a starthelyre, egy enyhe ballasztolást kipróbálni. Közben elzárták a csapot is, így remek tesztlehetőség adódott. A gép azt mutatta, hogy OK, minden rendben. Később Pigi gépét repítettük az alkonyatban, és este fél tízkor, holdfényben. Másnap reggel nagyszerű időjárásra keltünk, látszott, hogy az idő be akar pótolni minket. Ezzel párhuzamosan tudatosult, hogy a szél 180 fokot fordult és itt bizony csőrlő átállás lesz... méghozzá hamar, mert 8:15-kor tervezik az első csoport startját. Így 7:40 és 8:10 között sikerült átállni, Manfred Lex precízen tartotta a menetrendet! 8:15-kor elment az első csoport az A feladatra. Mire startra került a sor, a szél totál keresztbe fújt az erdő felől 5-10m/s sebességgel, amely így különösen izgalmassá tette a dolgot: a pályától balra potenciális abwind zóna; erdő és felénk lejtő terep. Jobbra a kemping, út, távvezetékek, leszakadó terep és termikbánya szántóföldek -> turbulencia és a napkorong egyszerre. A leszállóhely pedig rendkívül zsúfolt és kicsi, az aszfaltút felett kell átjönni és letenni a gépet. A jelek egymástól 6m-re voltak, részben egy vonalban. A második csoportban indultam, és igyekeztem rögtön termiket fogni még a bal oldalon, magasan - látva a tarlók és a távoli, hegyi rétek pozitív hatását az első fordulóban. Ez kevéssé jött be, rendkívül gyorsan elmerültem, majd 50-30m között húztam az időt percekig, a starthely mellett, így lett egy 5:50, egy 100 pontos leszállásal. Akinek összejött az elkapaszkodás, a széllel messze kisodortatva elment jobbra, némely esetben 4-500 méter magasságból és kilométeres távolságból kellett szembeszélben visszajönni - többnyire sikerült, de több gépet lezúztak a végső megközelítésnél: több pilóta elszámította magát és nem ért be, 0 pontos célleszállást csinálva, illetve a síkos, nedves fű rendesen csúszott is, így némely pilóta értékes pontokat veszített. Láthattunk egy vezetéknek ütközést is, illetve több csúnya kinti leszállást a turbulencia miatt. A második időtartamra ugyanezek a viszonyok voltak jellemzőek, azonban ballasztolni akartam, látva a szélerősséget. A ballaszttal a gép egészen másképp viselkedett, mint előző napon: mutatta a fejnehéz állapotot, miközben szépen benne ácsorgott egy leáramlásban, széllel szemben. Az egészet tetézte az is, hogy a sárkányozás közben szétesett a csiga, és ettől a csőrlő betérdelt - alig akart felmenni a gép a kilövésben. Szóval hamar elmerülve egy vicces 2:47 jött össze, hátszeles bejövetellel, mivel az erdő mellett még próbálkoztam alacsonyan. A hátszeles -igen durva - leszállósebességet a gép szerencsésen megúszta, és egy kb 15(!) méteres talajon csúszással, a szélcső csőrlő mellett 3 méterrel elcsúszva összejött egy 75 pontos leszállás. A távrepülésnél a viszonyok egyáltalán nem javultak, sőt. Az oldalszélből enyhe hátszél lett, és viszonylag kevés volt a termik. Ekkor lehetett a legizgalmasabb sárkányozós csőrléseket látni, és én is kitettem magamért a beállítás adta lehetőségeket a végsőkig kihasználva. Bűvölni kellett a Vikinget, nehogy kitörjön... ennek köszönhetően ismét csináltam 20 hosszt, amiből 19 volt belül a 4 percen. Remek érzés volt látni, hogy milyen jól fut a Viking üresen is. Az utolsó sebességi repülés változatlan viszonyok között került megrendezésre, fordított részvételi sorrendben. Az oldalhátszél még inkább felerősödött (lásd kép). Csináltam egy 25 másodperces futamot, amely nem is bizonyult annyira rossznak - a legjobb a csoportomban 22 volt. Időnként azonban gyengült a szél, illetve termikbehatás is jelentkezett, így élvezhettünk néhány 17.xx idejű repülést is, amelyeknél dominált a nagyon szoros pályára bezuhanás (közvetlenül az A bázis előtt) és az alacsonyan történő végigrepülés, folyamatosan lassulva. Itt láthattunk egy nagyszerű repülést is Günther Aichholzertől, amely úgy lett 18.xx másodperces, hogy az utolsó hosszban a túl korai forduló miatt elmaradt a dudaszó, és vissza kellett fordulnia. A negyedik fordulót Manfred-nek sajnos törölnie kellett, hogy tartható legyen a napi menetrend; a szombati esőzés nagyon sok időt elvitt. A 3. forduló végén a végeredmény nagyon szorosan alakult: Thomas Dylla: 8509,43 pont Martin Weberschock: 8453,1 pont Wolfgang Hirth: 8396,04 po nt A sebesség értékelés szerinti győztes: Günther Aichholzer Csapatgyőzelem: Crossfire 1 csapat A összesített ranglista szerint az 1. és a 10. helyett között 3,89% különbség volt, míg a 10-20. között 7,14% (88,97% = 20. hely) A végeredmény szerint a 40 nevezőből a 33. lettem, 74%-os eredménnyel, ami tekintve a hosszú kihagyott időszakot és a módszeres edzés hiányát, végül is nem rossz. A legfontosabb: nagy kár lett volna kihagyni ezt az eseményt a rengeteg tanulás és fejlődéskényszer okán is, ami ezen az oldalon csak kisebb részben megjeleníthető és átadható. Legfőképpen azonban: nagyszerű, feledhetetlen élmény volt. Köszönet Friedrich Leeb-nek és Martin Weberschocknak a verseny során nyújtott segítségért, és a MSK Schwarzatal tagjainak és szervezői nek és segítőnek a nagyszerű lebonyolításért. Külön köszönet Gergelynek és Andrásnak a segítségért! Képek a képtárban.
