Kis kitérő: a versenyt megelőzően a jelzőberendezés okozott némi fejtörést, mivel a Cavalloni SE által a kilencvenes években az 1994-es Dömsödi F3B EB-re építetett berendezés – grandiózus kivitele miatt - csak furgonnal szállítható, ráadásul azóta az állapota is eléggé leromlott. Ezért a BPMSE néhány tagjával úgy döntöttünk, hogy közös jelzőberendezést készítünk.
A cél az volt, hogy olcsó, megbízható, könnyen szállítható holmit csináljunk, amely megfelel a minimális feladatoknak: "A" és "B" bázis közötti jelzések adása 4 független csatornán, erősítéssel, továbbá 2 bázis kötélfeszítéssel. Nyilván jobb lett volna laptop-pal összekötött komplex számláló-jelző rendszer – ráadásul megvan az ehhez szükséges szoftver is – de az elengedhetetlen interfész legyártása meghaladta anyagi és főleg időbeli lehetőségeinket a tábor előtt. Így Bors Gabzi édesapja segítségével elkészült a minimálverziós jelzőberendezés, amely egy visszatérő kontakthibát kivéve megfelelően működött, ráadásul egy Metro-s ládában elfér, sőt: még a póznák is szétszedhetőek.
A verseny lebonyolítását nagyban nehezítette, hogy a terep egy jelentékeny részén derékig ért a fű. Reggel minden csurom vizes volt, és plusz 7 fok mellett majd’ megfagytunk a sátorban. Mivel benne voltunk a 2004-es „mini monszun”-ban, napközben is szélsőségesen gyorsan változott az időjárás.
A géppark is nagyon vegyes volt: jellemzően 10-15 éves géptípusok, illetve egy modern F3J gép: 2db 2,9 m RG14-es Cavalloni repülő, 1 db RG12-es 2,67m-es Dobosy-féle gép, valamint egy ismeretlen szerzőtől származó HQ2,5/9-es 2,8m-es gépecske, végezetül pedig részemről egy 3,22m-es HN-354-es profilú F3J Stork-2.
A feladatok ABCCBA sorrendben követték egymást. A kezdő időtartam repülésre – technikai rendezkedés, segítők betanítása, egyéb teendők miatt – csak 10.30 körül került sor, ekkorra már látszott, hogy hamarosan elkerülhetetlen lesz az eső, kérdés csak az volt, hogy mikor érkezik. Az 5 résztvevőt két csoportra bontottuk. A első időtartamok közül senki sem repülte ki a 10 percet; 8 perc körül szóródtak az idők, de a célleszállások rendszerint 90-100 pont közöttiek voltak.
A versenyt itt megzavarta egy közjáték: a táborban szabadidejét töltő egyik modellező család úgy döntött, hogy fittyet hányva a versenyre, a csőrlési mezőben fogja reptetni robbanómotoros gépét, hivatkozva a korábbi napok esős időjárása miatt kiesett repórákra. A többszöri kérés ellenére sem hagytak fel szándékukkal, ezért a versenyzők és a segítők - összesen mintegy 15 ember – kénytelen volt ezt végigvárni, amíg a repítést befejezik és levonulnak a területről.
A távrepülésre beindult az időjárás: beerősödött a szél, és megjöttek az eső előtti nagy emelések. Sajnos pont ekkor az egyik futamot meg kellett ismételni, a jelzőberendezés hibája miatt. Ennek ellenére ekkor még tartott az idő, és a szél mellett is jó eredmények születtek. Különösen tetszett Dave és Bors Gabzi szereplése, akik jól megérezték, hova kell helyezkedni és (egyelőre) csekély tapasztalattal is bátran mertek ballasztolni. Ez meg is hozta az eredményt, mert ez a futamot 18 hosszal Dave nyerte. Ebben a fordulóban sajnos megtörtem a Stork 2 törzsét: az "A" bázisnál mintegy 5 méteren elszántan előrementem az erősödő szélben, majd a felballasztolt, 3kg-os Stork-kal a "B" bázis átrepülésekor klasszikus átesést sikerült a bokrok melletti turbulenciában véghezvinni. Ilyen még úgyse volt, hát most lett. :( A már kétszer javított és így megörökölt géptörzs a szárny alatt, az MPX csatlakozó körül megint eltörött, úgyhogy a pótgép után kellett nyúlnom. A pontszámban viszont ez érzékeny veszteséget okozott, különösen, hogy az újszerű Cavalloni gépem nem volt még beállítva és eléggé kritikusan viselkedett a fordulókban és csőrlésben (később kiderült, hogy túl nagy volt a V-farok és a szárny közrezárt szöge - EWD).
A távrepülés után menekülőre kellett fogni a villámok és az eső miatt; ez mintegy 2 óráig tartott fel minket. Amint elállt, újra kint voltunk, és lenyomtuk a C (sebességi) feladatokat. A legjobb idők 25,xx sec körül voltak, így gyengébbek voltak a táborban mért korábbi eredményeknél (ezért kell élesben csinálni!).
A pályáról néhány szót: eléggé limitált volt, jobbra 50 méterre a sátortábor+ nagy jegenyefa-csoport, balra elvileg a végtelen, a valóságban azonban 150-200 méterre egy jegenyesor 10-15 méteres magasságig, végig az öntöző kanális partján. Ide tartozik, hogy a második C feladatnál Dave késrepülésben, mintegy 100-120 km/h körüli tempóban beleszállt az A bázissal egy vonalban lévő, mintegy 5 fiatal fát számláló facsoportba, amely látványosan, egyöntetűen kilengett, elnyelve a gépet...az ütközés miatt Dave-nek sajnos ki kellett állnia, de a gép csodálatos módon csak javítható szárnysérüléseket szenvedett.
A távrepülés, majd a soron következő időtartam repülés során az idő egyre jobban elromlott, változó irányú, átlalában 90 fokos keresztszéllel és gyengécske tartásokkal. 
Így a távnál alig kétszámjegyű hosszok voltak, az időtartamnál pedig a minimál-elmerülésre helyezkedés és a minél pontosabb célleszállás döntötte el a meneteket.
A versenyt folytatni sajnos nem lehetett, mert újból szakadni kezdett az eső és csak késő este állt el. Így 2 teljes futamot tudtunk lebonyolítani. A Csepeli Modellező Klub SE váratlan felajánlása nyomán kaptunk 3 kupát is, amelyet ezúton is köszönünk. Az én különdíjam egy "Utánpótlás F3B 2004" feliratú Soproni Kékfrankos volt, amelyet Kicsisala vehetett át. Külön köszönet Mészáros Emilnek a higgadt főbírói lebonyolításért, valamint a segítő gyerekeknek a kitartó segítségért, különös tekintettel a zord időjárásra.
1. Salamon Árpád (Kicsisala)
2: Bors Gábor (BGabzi)
3: Szarka László (Prudentbear)
4: Rétai Anzsel 5: Zih Dávid (Dave)
Összesítés: rövid verseny, nagy díjakkal - gépet és embert próbáló idővel. A fiatal utánpótlás a körülményekhez képest ügyesen repült. Nyilván sok fejlődni való van még mindenki számára, de egyre jobban megy, és ez a fontos.
A verseny margójára - szervezési tanulságok: - Nem fogunk versenyt hobbimodellezők „örömreptető” táborára időzíteni - nincs szükségünk az egymást nem tisztelő modellezőkkel való konfliktusokra. - Szeles időben a jelenleginél komolyabb erősítésre van szükség a jelzőberendezésnél. További képek a képtárban.