Az időjárás játékos természete azt eredményezte, hogy szinte tökéletes időzítéssel pont akkor szakadt le az ég júliusban, mikor egy kis idő nyílt dobálni a Textreme-t. Azért voltak használható időjárási ablakok is, mint például a csatolt péntek este, mikor két zivatar közötti kék égben kellett fennmaradni. A rendkívül párás levegő persze nem használt a gép siklásának, így többször sikerült rövidre érkezni, és a még lábon álló rozsban landolni. A 40 méteres "gyaloglásokat" senkinek sem kívánom :) felért 3-400 méterrel. A Textreme egyik repüléséről félkézzel készült egy fotó is - a minősége gyenge - telefonnal, félkézből készült
