A SuperGee2-vel szerzett korábbi tapasztalatok nyomán elkerülhetetlennek láttam, hogy ismét legyen egy DLG, és akkor már legyen korszerű. Így készült egy Zone2 profillal dizájnolt szárny, komplett Textreme szövet borítással. A mag lila Roofmate, főtartó vonalban egyszerű kis széngerinccel. A törzs egy másik használt gépé volt, javított példánnyal párosítottam. A flaperonokat D60-asok hajtják, míg az farokrészt könnyű kis Emax szervók, ékszerdróttal és ellenrugóval, így a törzs mechanika grammokban is alig mérhető. Az áramellátást 1x 3,7V Nanotech lipo 900-as cella biztosítja, amely üzem közben 4,2-3,9 volt közötti értékekkel és több, mint 2 órás üzemidőval szolgál. A vevő egy Jeti 5L, ami nagyszerűen befér. Ezzel néhány másodpercenként csipog a telemetria - le kell venni a riasztási fesz értéket. Az atomerős Textreme karbonszövettel készült szárnnyal a gép felszállója 326 gramm. A kis plusz többletért cserébe hihetetlenül merev a szárny: nem remeg, nem inog feldobáskor, nem vetődik oldalra, nem hajlik, nem csavarodik - lényegében csak a pilótán múlik a startmagasság. Egyelőre logger nélkül repült a gép, szemre kb 30 méterek sikerültek középerősen eldobva, tehát a további finombeállításokra még van tér és mód.
A Dunakanyarban izzó hétvégi melegében, szélcsendben eleinte kevés emelés volt és rendesen küzdeni kellett, majd egy órányi "almulást" követően hirtelen javultak a viszonyok: robbant a levegő, és egymás után lehetett látóhatárig elemelkedni, szinte szemmagasságból. A gép remekül kezelhető, jóindulatú, és tökéletesen azt hozza a Zone2 profillal, amit elterveztem: alapszárnyon a terep gyors bejárását, 10mm-es ívelhetőségi tartományban pedig képtelenül tág sebességtartományt és szűk körözési képességeket. Nagyon izgalmas játék a nemritkán gyenge tartások 3-5-10 méteres magasságban való kikörözése. A siklószáma legalább olyan, mint egy 2-2,2 méteres "hagyományos" (azaz nem lamináris) profilú jobbfajta termikvitorlázónak, miközben merülősebessége kisebb. A Textreme termikben elfoglalt helyzete az egyik arra vetődő sólyomnak is megtetszett :), érkezését követően rövid ideig együtt köröztünk az emelésben - háttérben pedig egy utasszállító húzta a csíkot....köszönet sógoromnak a remek képekért!
Summa summarum: várakozáson felüli a madár, tökéletes relaxgép és mindenes - sőt: lassacskán itt az ideje, hogy idehaza is minél több klub felismerje a DLG repülők szépségét, sokoldalúságát és versenyek is legyenek az F3K kategóriában. Különösen, hogy a kategória belépési korlátja mind anyagilag, mind munkaidő/energia tekintetében alacsonynak számít, így több országban a fiatalok némileg egyszerűbb, robosztusabb "dobálós repülők"-ön keresztül tanulják meg az építés és repítés alapjait, tehát az ifjúság fejlesztésében részint a DLG lépett a régi szabadonrepülős kezdő kategóriák helyébe.
ps. Kattints a képekre a nagyobb méretért!
