20 év távlatából, LHHH még mindig tartogat meglepetéseket.
Eddig is lehetett gyanítani, hogy északi szélben, tisztán lejtőzve a Vöröskővár vonatkozó oldalában fenn lehet maradni, de a sporttársaktól erre nemhogy empirikus visszacsatolás nem érkezett, hanem régebben az "öreg rókák" lemondóan legyintettek erre, még a 90-es években.
2003 szilveszterén Stork2-vel ugyan 1-2 percre sikerült ott fennmaradni: azonban tartósan nem működött, mivel hiába volt csekély a gép merülősebessége, az agyonstabilizált, nyugdíjas jellegű konstrukció alkalmatlan volt arra, hogy dinamikus szűk manőverekkel, kevés lendületvesztéssel fordulózgasson, ráadásul a picit kedvezőbb, ÉK szélben. A téma 10 éves jegelését követően, a Victor ideális alanynak bizonyult a kísérletezgetésre, mivel a korábbi gépeknél kevésbé féltett, jóindulatú és főként: a bungee indíthatóság műszakilag meg van rajta oldva.
A feltételezés a gyakorlatban beigazolódott: Vöröskő északi oldalán egy f3b / f3f géppel, stabil "csont" északi, sőt É-ÉK-i szélben fenn lehet maradni! A legalább 12 éves bungee gumi, amely kisebb gépekre lett összeállítva, mintegy 30-40 méterre lőtte ki a Victort. A kurzusra ráállva északi "piskótát" lehetett csinálni az enyhe lejtő bokrai; 20 méterrel a földút mögött-felett, valamint a Vöröskő kb 200 méterre lévő, északra néző néhány nagyobb fa koronája felett. A bungee a teknő aljára lett kifektetve, így balra fordulva azonnal rá lehetett helyezkedni a terepre. A majdnem vízszintes terepen a néhány fesztávnyi tartós magasságnak is örülni lehetett, mivel adott területen semmilyen más domborzat nem dolgozott. Amikor a szél stabilizálódott és tartósabban fújt 5-6 méterrel, már dinamikus, gördeszka-félcső fordulók is befértek, némi adrenalin lökettel. A fordulók alja nemritkát kettő-három méteren volt. Ahogy egyre csökkent a távolság, úgy rövidült a piskóta is, de még 100 méter távolságból személve is izgalmas volt ilyen alacsonyan, "oldalnézetből" fordulni a majdnem pszeudo-lejtőn.
A szél forgása miatt a régi motoros reptér fasorát-bokorsorát is kipróbáltam, de az nem működött ennyire, sőt: a terep szűkösebb mivolta miatt az alacsony fordulózgatásnál elég volt egy, a szélkurzus rendszeres, 45 fokos fordulása miatti szélnyírás, hogy a kényszerű gyors leszállás a bozótban végződjön. Szerencsésen beszúrtam a bokorba, de az affér mégis ledarálta az amúgy széles körben "bullet-proof"-nak tartott 3150-es fő kihajtó fogaskerekét, méghozzá alapszárnnyal - behúzott ívelővel. Megdöbbentő volt...biztosra veszem, hogy a szervó nehéz előélete erősen közrejátszott ebben - mivel elég néhány kintfelejtett ívelőlap a leszálláskor: előbb éri el a talajt, mint a törzs alja, hiszen 85 fokra nyílik le.
A javításnál megragadtam az alkalmat, hogy a forrasztott tápkábelt csatlakozósra cseréljem. Jó ujjgyakorlat volt a 2,5cm-t kilógó, eredeti zsinór ellátása a felrakható csatlakozóval. A hagyományos jellegű, rászorítós elven működő krimpelés helyett az aranyozott csati végbe a kábel pontos beforrasztását javaslom, mivel az hosszú távon sokkal biztosabb kontaktust ad.
Nagyításhoz kattints a képekre.
