A KERR Soaringtól a közelmúltban vásároltam egy BOAR kittet. A koncepció sokféle pozitív ígéretet hordozott, így arra gondoltam, hogy a Mini Ellipse és a SuperGEE2 eladása után keletkezett űrt képes lesz majd jól kitölteni annak érdekében, hogy hazánk gyakran alacsony és rövid lejtői se maradjanak megvitorlázatlanul.
A megvásárlást követő összeépítésben inkább a fő pontokra és az általam javasolt újításokra, módosításokra térek ki, mivel a részletes leírás megtalálható Endre és Pierre Rondell oldalán is.
Általában: szépen és jól megépített kis modell. Az 2x47gr/m2 üvegszövet minőségi, jó gyantával elég szilárd felületet ad, jóval keményebb és kopogósabb, mint például egy F3J Stork2 felülete. Ez nagyon pozitív. Ahogyan az is, hogy ezzel a szerkezettel és néhány filigrán szénrovinggal a főtartóban elég szilárdságot mutat legalább 150km/h-ig erős szélben is. A szárnyat kézzel nem tudtam megcsavarni törés veszélye nélkiül, ergo, szénszövet ide, ekkora méretben felesleges. E téren a méret sokat jelent. A mérethez: egyik fiam odajött, megkérdezte: hol a gép szárnya? Mondom: ez itt. - Upsz. Ja, azt hittem, hogy ez a vízszintese. XD - Nem, nem az, tudod, nem árt, ha van egy ilyen kisebb gépünk is, például a telek menti dombra..vagy..a Balaton mellé, sőt, akár ki is próbálhatod majd!
A törzsorr aluminizált üvegszövet héja dekoratív, jó ötlet. Plusz 1 réteget én hasznosnak tartanék ebből, DLG jellege van, míg az igénybevétel az F3F-hez hasonlít. A szén spicc nagyon szép munka, jó mutatókkal.
Tippek és módosítási javaslatok az összeépítéshez.
A szárnyba mindenképpen érdemes megoldadni, hogy 10mm-es szervó kerüljön, mert az tökéletesen befér a héj alá! Alul egy kis felületen a héj néhány tized mm-t dudorodik, de az messze jobb, mint áramlásrontó, eleve erősen dudoros takarókkal fedni a szervót. Sőt, az RDS-t is megfontolnám, bár ahhoz tényleg kevéske a hely.
A törzsben nagyobb rádió komponensekkel és ezáltal mintegy 90-100g-al nagyobb tömeg mellett is tökéletesen működik a gép. A nagyobb rádió nagyobb állóképességet, műszaki biztonságot és hosszabb repidőt ad. Grammfetisisztáknak: nálam a "nehéz" kb 20g-os WingStar VOLZ szervókkal, valami 9g-os C261esekkel és egy nagyon nehéz, legalább 52 grammos AAA paklival nyomott 429 grammot a gép. Az akku a képen látható, első része ceruzaszerűen lett összerakva, épp elfér a szervók mellett-alatt és hátrafelé nyúlik be (elöl a vevő van). Sikerült belebűvölni az orrába a Jeti R6-ost is, lévén semmi értelmét nem látom a teremrepülős, zsugorfóliázott-beázós, redukált hatósugarú vevőkkel való kísérletezésnek (mint pl az R4) Az akkumulátor háromszoros (!) többletkapacitása pedig hideg napokon igen jól jön - nemcsak repidőben, hanem egyszerűen nem omlik össze a feszültség -5 fokon, mikor a csűrőszervók elindulnak. Ugyanis: a SuperGEE2-n a telemetria mínusz 5-7 fok körül, 27 perc dobálás után 4,4-et mutatott, ami 3,7-re zuhant mikor a 2db C261-es csűrőszervó megmozdult. Vadonatúj, márkás NiMh 240-es akkuval. Riasztó értékek, amiket érdemes elkerülni.
A törzsbe nem berozsdásodó bowdeneket tettem (gondoljunk a téli hónapokra!!) hanem 2mm szénrudakkal oldottam meg a hajtást, amelyet 2 borda vezet meg, egy a kilépőél környékén, egy a spicc közepe táján. A szénrúd a V-faroknál 0,8-as drótban folytatódik, amely 2cm-en hozzá van cérnázva és le van zsugorcsövezve, alatta CA ragasztóval. Megjegyzés: mind a 2 darab bowden (próbára) mind pedig a fenti konfig 12-ot nyomott. A széncső sokkal erősebb, nem szorulhat sosem továbbá soha nem rozsdásodhat be.
A V-faroknál a spiccet nem javaslom megfúrni, mert (i) ronda (ii) gyengíti azt, és (iii) növeli az ellenállást. Inkább érdemes a kihajtást a cső átmérőjében, hátul megoldani (lásd képek)
A vezérsíkok himbái a bowden belsőként is használt vékonyfalú acélcsőből lettek kihajlítva és CA-val rögzítve.
Repítési tapasztalatokról hamarosan.
