Ez nem recept, ez a Wilson színmintája, ami az égen és rossz időjárásban is jól látszik...és nekem meghozta az étvágyat, a további tapasznyalatokhoz. A sablonból a kiszedés meglehetősen könnyen és simán ment, egyedül a kilépőélnél kellett a sorját aprólékosan és lassan, előre leszedni, hogy a kifolyt és megkötött gyanta nehogy letépje a festést. A fényezés csak két négyzetcentiméteren jött le, pont középen, amit könnyű lesz majd korrigálni - a sablon peremben van egy hiba, ami orvul letépi a külső vékony rétegeket - erre a jövőben figyelemmel kell lenni.
Szerkezetileg körben teljesen rendben van. A felület mindenhol tökéletes, lényegében várakozáson felüli! Egyedül az egyik szervónál látható kb 5 db gombostűfejnyi luk, de azt a végjátékban én követtem el, túl jól sikerült sajnos a szervókar számára a köszörűvel a helycsinálás (a sablont még pont nem érte el, a tulajdonostársak örömére). A kilépőél az említett tricell miatt nem mindenhol két-háromtizedes, van ahol kicsit több, de nem drámai; az összeszereléskor ötpercenként utánaszorítottunk a pillanatszorítóknak. A szervókarok remélhetőel nem kötöttek bele a műveletbe, így a többi lépés is problémamentes lesz. Ami még hátra van, az a felületek leválasztása körfűrésszel felül, valamint alul a 163-as szén rostjainak elszakítása egy 0,15mm-es acélfűrésszel, hogy a beépített tépőfólia zsanír érvényesülni tudjon. A kormánylapokat egymástól, valamint a szárnytőtől és a szárnyvégtől lombfűrésszel választom majd le. Ezután jöhenek a szemescsavarok a tolórudak ellenpontjaiként, majd két furat a törzsnél és a központi MPX csatlakozó kiszabadítása, aztán voilá, mehet a szervóteszt az előre legyártott kábelköteggel, amely csak arra vár, hogy bekerüljön a törzsbe, amely igen hamar el fog készülni.
