Mint az ismeretes, tavaly októberben megváltam a Vikingtől, amely szerencsére belföldön maradt és remélem, sok öröme lesz benne új gazdájának. Ezt követően jött egy hirtelen lehetőség, hogy megvegyem Jörg Wolter (www.jw-air.de) használt F3B gépét, egy viszonylag ritka SuperSonic EX-et. Néhány szó a típusról: A konstrukció -legalábbis a szárny - 2001-es, ekkor tervezték és készültek az első példányok. A SupersoniC a 2003-as F3B VB-t Németországban megnyerte (Andreas Böhlen, CH). A gép emellett egy 14,00 másodperces sebességi világrekordot is felállított. Markus Becker a tapasztalatok alapján fejlesztette ki 2004-ben a keresztvezérsíkos változatot. A szárny töretlen sikeressége okán változatlan maradt. A gyártó linkje http://www.aerosportbecker.de/de/index.html A Jörg Woltertől vásárolt SupersoniC EX pont az a példány, amelynek nyomán az Aufwind 2005-ös tesztje is készült: www.aufwind-magazin.de/redaktion/Supersonic605/index.html A korabeli cikk részletes ismertetésétől eltekintek, inkább a személyes benyomásokat emelném ki. A törzs a valaha látott legjobb konstrukció, amelynek háromszöghöz közelítő keresztmetszete a lehető legkisebb, de még épp minden belefér. Egyedi vonása az én példányomnak, hogy a gép első tulaja kialakított egy bungee kampót és egy vontató kioldó szerkezetet is. Ennek következtében csökkent az orrsúly lehetséges térfogata. Így az orrsúly 131 g wolframpor, amely az ólomhoz képest mintegy feleannyi helyet igényel. Ennek köszönhető az, hogy az akku előtt maradt hely a kétféle vontató berendezésnek: 1. Egy szénnel megerősített törzsbordához kapcsolódik az a bungee kampó tok, amelybe a 4mm-es acél stiftet az orrkupakon át lehet bedugni, és mágnessel rögzíteni. 2. Az orrkioldót az oldalkormány szervóval lehet működtetni, így az EX-et motoros géppel is fel lehet vontatni, ha olyan kedvünk támad. Szerkezetről néhány szó: A szárny hagyományosnak mondható, CFK borítású szerkezet, azonban balsa maggal, ami manapság már ritkának mondható (mert munkaigényesebb, nehezebb a minőségbiztosítása de időtállóbb és nehezebben sérül, mint a hab). Szembetűnő a szárnystiftek kicsi mérete: a fél fesztáv 8 %-a, ennyi megy be egy fél szárnyba. A tömör szén csesztertonok (a magjuk tartalmaz egy 3mm vastag herex habot) 87 illetve 90 grammosak; a keresztmetszet – épp a szárnyballaszt érdekében – mindössze 19x16 mm, ahol a 16mm a magassága. A szárnyon elöl-hátul 1-1 pozicionáló stift található. Kábel összekötés MPX csatlakozóval (szárny felől lengő megoldás) tökéletes. A ballasztot szárnyban és a törzsben is lehet elhelyezni. A törzs ballaszt tok ki van szerelve, de beépíthető egy kb. 1 órás munkával. Ezt követően a tok is kivehető, egyetlen csavar (!) tartja. A vevő a jól ismert SMC 19 DS, belső antennavezetéssel – karbonszövet törzsben. A lépésteszt szerint az antenna elhelyezését optimalizálni kell, hogy elérje a Viking vonatkozó értékét (betolt antennával adó 40cm magasan, ettől távolodunk a géppel -> fail –safe állapot bekövetkezése a legkisebb gépkeresztmetszet esetén (géporr rámutat az antennára), 0,5m magasan „repülő” gép esetén: 210m) A mostani megoldással mindössze kb. 100-110 m kell a fail safe bekapcsolódásához a teszt szerint. Magassági és ívelő szervókként az erős és gyors DS 3781-esek dolgoznak, a csűrőkön DS 368-asok. Az oldalkormányt egy S3102 mozgatja. Főkapcsolóra nincs hely, de még MPX csatlakozóra sem: aranyozott kábelcsatlakozók vannak ehelyett; egy 2Ah-as GP AFHR akkura 2,5mm2-es kábelekkel vannak felforrasztva. -------------- Az EX berepülésére Farkashegyen került sor egy szerencsés, tavaszias időjárási ablakban. Mikor kiértünk, még esett az eső az áthúzódó melegfronti felhőzetből, majd fokozatosan szemerkélve állt el. Az ÉK-i szélcsendből fokozatosan váltott nyugati irányba, ahonnan a nap végére középerős, turbulens szelet tapasztaltunk. Délutánra ez a farkashegyi terep sajátosságai miatt ez igen turbulens csőrlési zónát és a környezetben is leáramlásokkal tarkított, keresztirányú szelet hozott. Az első benyomások: A Viking beállításait alapul véve csak kevés korrekcióra volt szükség, lényegében elsőre kellemesen vezethető volt a gép. Start A csőrlésben nagyon nyugodtan viselkedik. Az igazán meredek kapaszkodáshoz elengedhetetlen az intenzív ívelőlap használat. Fontos megemlíteni, hogy az oldakormányt lelépve nagyszerűen lehet kivezetni. Így elsőre lehetséges volt - turbulens környezetben – biztonsággal sárkányozni: a gépet oldalkormánnyal le lehetett lépni egészen addig, amíg az orra kb. 20 fokos szögben már a talaj felé mutatott, ezt követően pedig 90 fokos oldalirányú előfeszítést létrehozni a kilövés előtt, így pontosan ellenszélben csőrölni a gépet. Fent Nagyon kecses látványt nyújt a levegőben. Elsőre – egyelőre viszonyítási alap nélkül – szembetűnően a jónak látszik siklószáma (EWD és súlypont optimális vagy ahhoz közeli - így kaptam :) . A zuhanóteszt kb. 120km/h-ig semleges helyzetet hozott ki és ehhez képest a bólintási stabilitása soha nem tapasztalt módon nagy - vagyis nyugodt a magassági kormányra nézve. Mindeközben rendkívül hatásos a magassági kormánya, a vezérsíkok szerény méretének, amelyekben HT-14-es profil dolgozik. Fordulóba vitelkor a gép nem mutat túlzott hirtelenséget vagy idegességet, sőt: 35% expo-val szinte álmosnak is tűnhet kis siklósebességnél. Pedig közel 1 méteres csűrői vannak, a szárny pedig fajlagosan jó könnyű. Így aztán a berepítés során az expo értékeket folyamatosan csökkentettem: magasságit 35-ről 20-ra, csűrőt 50-ről 35-re. Nagyon kellemes meglepetés volt a kiváló az iránytartása oldalszélben, ami jól jön majd a távrepülés során. Érdekes érzés, hogy – a Vikinggel összevetve – valahogy inkább talpon szeret repülni - vagyis van egy határozott keresztstabilitása (a nagyobbik V-törésű szénstifttel) persze minden műrepülő figura bőven lerepülhető vele. A kezelhetőséget jól illusztrálja, hogy átesés határán hátsó súlyponthelyzetnél is precízen vezethető, megtartható. Jó példa erre egy olyan szituáció, mikor kb. 20 méteres magasságban oldal-szembeszélben egyre jobban áteséshatárig húztam el a sebességet. Így az EX egy gyenge tartásban stagnált, mintegy lebegett. Ekkor a légtömegben „állva” hirtelen kapott egy igen erős oldalirányú lökést, amelyet meg lehetett úgy fogni a csűrővel, hogy nem adta le az orrát. Ezt követően pedig minimális bedöntéssel le lehetett fordulni a tartásról – hátszélben, átesés nélkül, lényegében átesési sebesség felett egy hajszállal. Összességében, eddig nagyon pozitívak a benyomások. Folytatás hamarosan - képek a képtárban.
