2019 első felében vásároltam egy súlyosan sérült – főtartótörött - Drops 277-est, mivel a fotók alapján eléggé biztos voltam benne, hogy minőségi, tökéletes javítást tudok majd elvégezni rajta, amellyel teljes értékű versenygép maradhat. A típusra azért esett a választás, mert mindig is tetszett – főleg, ahogy mozog - https://vimeo.com/122426095 az egyik leggyorsabb F3F gép, és kifejezetten jól kezelhető a szélsőséges viszonyokat mutató dűne-jellegű lejtőkön azzal, hogy remekül alkalmas lee-oldali szélnyírás-vitorlázásra (gyertyamanőverre), szuverén forgathatósággal a tetőponton. A snapflap-beállítások tág tartományt tesznek lehetővé.
A Drops majdnem egy év állást követően, 2020 elején lett megjavítva, és azóta is szuperül használható.
A javításról:
A szárny „megnyekkent” vagyis a dobozolás sérült, roncsolódott, és a felső héjazat sérült, a főtartónyalábok szakadtak. Kérdéses volt az alsó főtartó szénszál-nyalábok épsége. Szemre nem látszott probléma, de a törési mértékű kihajlás okozhatott belső szakadásokat ott is. Ennek eldöntését későbbre halasztottam, egyrészt az intakt és összetartó alsó héj miatt, másrészt először a hibás részeket kell pótolni egy későbbi vizsgálathoz is.
A helyzetet árnyalta, hogy a törött főtartó mellett volt egy nagyon széles delamináció is az orr-részen, plusz beszakadásokkal. A szárny súlyosan csavarodhatott emiatt, ez önmagában is veszélyes szerkezeti sérülést jelentett s eleve a minőségi főtartó-javítást veszélyeztette - ezért e sérüléseket egy előre elkészített (szárnyról levett minta alapján laminált) kemény, pár tized grammos szénszövet-palástokkal belülről javítottam.
A héj egy részénél belső delamináció volt tapintható a herex és az alsó Textreme szövet közt, ennek javítása láható a képeken, az átalakított fecskendővel. A nagy kiterjedésű delaminációkat tixotropizált, könnyített gyantával, átmenetileg erősen felmelegítve injektálva sikerült összeerősíteni, megragasztani. A beszakadások és a delaminációk megjavításával helyreállt az orr-rész szilárdsága 22-24cm hosszban! Súlynövekmény mindössze 4 gramm.
A szárny-orr megerősítése nyomán lehetett a főtartóra ráfordulni.
A beroppant felső héjat – mivel a felső szénszövet lényegében a beroppanásnál elszakad – Dremellel nyugodtan ki lehet túrni, a herex habbal együtt, és csak a belső-alsó héjat meghagyni. Az „árok” könnyített sűrű gyantával lett feltöltve. Ez nélkülözhetetlen volt a precíz folytatáshoz.
A széngerinc könnyű EPS-habfeltöltésű, 3-gerincű megoldás, sok 45 fokos átlós szénszövetet erősít meg kihajlás ellen a könnyű EPS szendvics. Magát a törést nehéz volt lokalizálni. Mikor sikerült, a héjat felnyitottam és a gyenge részen a habot kikapartam. Pótlásra a kevesebb, mint 1 cm széles nyíláson keresztül szélszállal erősen dúsított, folyósított gyantával látszott a legjobbnak, mivel így felveszi a formát és nyomószilárdságra megnyugtató megoldás.
Maga az anyag bevitele olyan volt, mintha sok kis polipot, vagy spagettit kellene egyenként rávenni, hogy bemenjenek, a buborékok pedig kifelé jöjjenek. Egy egy húzós 1 órás művelet volt volt , hőlégfúvóval melegítettem néha, amely némi rizikót vitt még bele, de így kijött szinte minden levegő. Számított térfogat 8ccm, mivel a széngerincek is foglalnak helyet. Súlynövekmény e lépésnél viszonylag sok volt, 9 gramm, de nem látszott megkerülhetőnek.
A héj injektálásos és belső rejtett javítása, valamint a főtartó doboz belső javítása nyomán eddig összesen 13 gramm volt a súlynövekmény.
Ezt követte a dobozolás megerősítése a szervó felől és szemből. A főtartó előtt ehhez fel kellett vágnom picit a héjat.
Ide előre nedvesített-préselt szénrétegeket vittem fel a két nyíláson keresztül, pálcákkal és egyéb „célszerszámokkal”. 1141g /m2 szénszövet, C163 ment fel átlósan, vagyis 7 réteg.
Ezt még kiegészítettem egy balsa-szénszövet kompozit lappal, ami további C163-akat hordott el magán, így a héj „visszatemetése” közben erősödött is és lett egy ki plusz oldalfelület a felső szénszál övek javításához is.
A dobozolás elkészültét követően kerülhetett sor a „nagy műtét”-re: szükség volt a törés körül a szénnyalábok legyalulására, méghozzá kónuszosan. Ez a legnehezebb munka, mivel eléggé erős és kemény szénfőtartó laminátum, erősen kell "faragni". Arról nem is érdemes beszélni, mi lenne, ha félrefutna a szerszám. A szén nyaláb szélessége 30mm körül volt, de csak 0,7mm vastagságban. 0,05mm pontossággal kellett kónuszosra lemunkálni, cr-v-mo vésővel és egyéb eszközökkel. Ez a művelet több órát igényelt összességében.
Ezt követte az unidirekcionális szénnyaláb rétegrend megtervezése, előkészítése, elő-laminálása, majd fokozatos felhelyezése az előnedvesített felületre. A megfelelően elhelyezett, több ízben a többletgyantától megszabadított, egyenszilárdságú állományt még egyszer leitatva sor kerülhetett a vákuum alatti megkötésére, optimalizáló melegítés mellett („piros lámpás” fotó).
Ennek elkészültekor szükség volt a szén nyalábok kisebb lemunkálására, és aprólékos hézagkitöltő munkákra annak érdekében, hogy a végső, a felső héj csavarodás elleni külső burkolatát felrakjam, méhozzá „látszó szénszövet” stílusban. Emiatt nincs lehetőség utólagos glettelgetésre, szépítésre. Úgy kell csinálni, hogy a Textreme réteg problémák és beszívódások nélkül kerülhessen fel. A felső Textreme réteg méretre szabását és felhelyezését, hengerelését és hőkezelését követően egész jó lett az eredmény. Vannak benne kisebb, ellefényben némileg látható hullámok, de nem vészes, az összbenyomás jó
A főtartó-javítás és az szárnyorr-héj belső injektálásos-szakadásos javításának összesített súlynövekménye 24 grammot adott ki. Ezzel a szárny lényegében visszanyerte eredeti szilárdságát! A terhelési tesztek is ezt mutatták. Ezt követően az alsó héjban futó szén nyalábokat nem „tártam” fel.
A szárny helyezőstift környéke igényelt még némi rálaminálós-injektálós megerősítést.
A szárny alsó részén sajnos még kiterjedt injektálásokra volt szükség, mivel a talajba érkezéskor „lépcsős” lett a profil a főtartónyaláb hosszvonala mellett alul, és persze meg is gyengült. Ennek visszadolgozása bizony további másfél tucat grammot igényelt. A szárnyak kiegyensúlyozásával összességében a 2 szárny kb 77 grammal hízott, ennek közel fele persze kivehető ellensúly a másik oldalon.
Az eredeti fényezés a „látszó” Textreme révén vissza lesz állítva, az orr-részen leheletnyi szóróglett is lesz, hogy tökéletes legyen az átmenet – de ez már belefér.
A v-farok jelentős sérüléseit (szakadás, lyuk, 3x főtartó-törés, stb.) több menetben kijavítottam 8-9g össznövekmény mellett, amelynek bő duplája kellett az orrba, hogy a súlypont helyben maradjon.
A javítások végeztével a gép jelentéktelen mértékben lett nehezebb az eredeti felszállóhoz képest (kb 110-120g) - jelenlegi felszállója 2,4kg. 3,93kg-ig az Isti által gyártott nirosta acél ballasztokkal is simán felvihető, ami pici hordfelülettel 72g-os felületi terheléses értéket ad ki - a nettó szárnyra számolva (nem a FAI-féle elavult, a szabadonrepülő érából megmaradt, vezérsíkot is beleszámoló módszerrel).
Végül a pillangóvezérsíkok teljes befejezése nélkül repítettem be a gépet (s használtam később) nagy örömömre! Szuper érzés volt levegőben látni és élvezni a munka gyümölcsét.
Az eltelt több, mint 1 évben semmilyen probléma nem merült fel, mindössze pár hónapja beüzemeltem a korábban hozzá vett egy pár új vezérsíkot – így könnyebbé válhatott az orr is, és még jobban manőverezik, nagyon él a levegőben!
Képek a javítás egy részéről és az egyik koratavaszi (szinte éjjeli) egyik berepítési-beállítási alkalomról
https://photos.app.goo.gl/pXw8xzLb6QQPCeYL8
