Radikális terep, bomba időjárással, végre!...
Nyáron nagy várakozással, de a két évvel korábbi halovány időjárások miatt vegyes érzésekkel néztünk Donovaly elébe, mivel a gyakorlások nyomán úgy éreztem, hogy jól megy a bicikli annak ellenére is, hogy idén július-augusztusban kevésszer sikerült kijutni - az időjárás sem segített kimondottan. Az előrejelzések péntekre nagyon gyenge, alig használható időjárást "ígértek", szombatra egészen jót, majd vasárnapra vegyeset, déltől esővel. Mekkorát tévedtek, megint, örömünkre!
Az indulás előtti utolsó pillanatokban derült ki, hogy Isti sajnos mégsem tud jönni, így egyedül mentem Donovaly-ba - azaz Dóvalba, ez a falu történelmi magyar neve. A Jazz mellett magammal vittem Isti korábbi FS3-asát, amely később nagyon hasznosnak bizonyult annak ellenére, hogy érdemi lejtőszélben csak egyszer tudtam kipróbálni, akkor is ballaszt nélkül. Az üres súlypont beállítás viszont tuti jó volt a kiinduláshoz, és régebbről ismertem a típust.
Mindhárom napon délies, változó erősségű szél fújt. A legmelegebb pénteken volt, majd egyre hűvösebbre fordult a "melegfronti" szél. Ami pénteken az alsó állomáson, kb 900 méteren 24-25 fokot jelentett, az fent csak 18-at, szélben viszont érzésre legfeljebb tizenkettőt, így aztán szeptember első hetében is már elkélt a kabát, a sapka.
2017. szeptember 8-10.
1. nap - 6 db lerepült forduló
Péntek reggel vegyes felhőzet és viszonylag hűvös élénk szél fogadott a felvonónál. A helyszín változatlanul a francia ülőliftes felvonó melletti Zólyom-csúcsnál volt kijelölve, a kereszt mellett.
Az első fordulóban kihagyogatott az időjárás, így azt végül kivették. A második-negyedik fordulóban fokozatosan javultak az átlagok, majd déltájban sikerült 40s alá is bekacsintani az ezerpontos futamgyőztesnek.
Mindezzel együtt eléggé hullámzó hatások uralkodtak, így erősen termiklottó-érzésünk volt. Mindenkinek kijárt - néha - az ász vagy legalábbis a dáma, de szubjektíven inkább egy hetes-nyolcas volt gyakoribb. Így volt néhány ragyogó 39 körüli, de az alá lemenni ritkaság volt. Ha valaki "lyukba" , hideg szélben kellett repítsen, könnyedén jelentett 50-60 másodperc közti időt, bázistévesztés nélkül is.
A világkupa szezon vége felé kialakult nyomás miatt a szokásosnál jóval kockáztatóbb repüléseket lehetett látni. Ennek meg is lett mind a pozitív, mind a negatív hozadéka. A pozitívumok inkább szombaton, a negatívak pénteken jelentkeznek: Franz Prasch a jobb oldali szikla kiszögellésnél dinamikus átesésben elvesztette egyik gépét, és ugyanígy történt Martin Zieglerrel is. Az elsőn napon a 40s körüli idők jelentették az 1000 pontot.
Pénteken az elején nem ment igazán jól. A Radical Jazz-t néha túl nyugodtnak és nem elég gyorsnak éreztem, ezért kora délutánra kivettem csekélyke 5 grammot az orrából. Óvatoskodva léptem meg, de bevált. Egyértelművé vált, hogy a magashegyi körülményekhez kicsit igazítani kell a gépet, így elkezdett haladni - rám fért. Ja, és feltettem 2,88-ról 3,3-ra a tömeget, az időjárás megengedte.
A felvonó ötig járt, a rendezők kicentizték a zárással, 6 fordulót sikerült letolni az első napon. Én lemondtam inkább a liftezésről, és Boguslaw-val fent maradtunk a hegyen. A másnapra gondolva állítgattam a Freestylert ballaszttal. Később látszott, hogy ez milyen jól jött. A szél közben megerősödött, és meglepő módon nagyon szépen kisimult a levegő, a hegy feltűnően jobban emelt, mint a verseny során. A teli ballaszttal meglett a jó súlypont. Mindketten fürödtünk a hideg, rétegesen sima szélben, majd ezzel eltelve gyalog lesétáltunk a hegyről. A teljes menetfelszereléssel a kb. 450 méternyi szintkülönbséget kitevő ereszkedés közben azért néha elmondtam egy fohászt, nehogy valamelyik csúszósabb részen hirtelen ráüljek a két gépre. Lefelé szépen leizzadtunk, mivel szélcsend és legalább 10 fokkal melegebb idő volt odalent.
2. nap - 8 db lerepült forduló
Reggel sima, zárt felhőzet és feltűnően hideg, egyenletesebb szél fogadott. Termik mintha nem is lenne, gondoltam és tényleg, kiegyenlítődtek a korábbi szórások, s relatíve együtt haladtak a mezőny egyes csoportjai.
Nekem az első- második forduló jó és még jobb lett, örültem a negyven-egynéhányas időknek, 892 (13. hely) és 908 (7. hely) pontokat értem el. Másképp repültem mint a többség: a lejtőtől távolabb és magasabban, messzebb a turbulenciáktól. Ez bevált akkor.
A harmadik startnál mindenféle összevetésben is atom magasságba kerültem több gyertya manőverrel. Az előzmények után ez a forduló különösen jónak ígérkezett, éles WC/EC versenyen végre egy nagyon esélyes 3x.x idővel, de a jelzőberendezés hibája miatt le kellett szállnom. Nem volt túl jó kedvem.
(A leszállás a hátsó platón elvileg nagy helyet ad ki. A legfelső rész nagyjából kopasz, leszámítva lapos nagy köveket a fűben és erős szárú tarackokat. A lankás hátsó domboldal ligetszerűen 3-6 méteres fenyőfákkal van teleszórva. E felett kell megcsinálni a besiklást, majd letenni a hegytetőn. A turbulenciát okozó rotorok a fejünk felett és főleg a fenyőfák felett láthatatlanul ott vannak, és pici szélirány elfordulások szerint vándorolnak, amit ki kell ismerni, hogy a leszállási kockázatok minimalizálódjanak. )
Ennél a leszállásnál új megközelítési irányt választottam, ami nem bizonyult jó döntésnek. A rotor utáni vízszintes törzsű intenzív megmerülésből kiérkezve, a fák felett áthaladva, 2 méter magasan a gép hirtelen megmerült, bedőlve rendellenesen felgyorsult az utolsó egy-másfél másodpercben - filmen visszanézve egészen furcsa - így túl gyorsan jött. Fékezni nem is volt idő, hely sem. Mivel emberek álltak mögöttem, a kisebbik rosszt választva lábhoz tettem: beszúrtam az orrát a - szerencsére - puha talajba, de a tempó nagy volt és a ballaszt is sok. A szárnyak szétcsúsztak, és többször előre-hátra és állásszög irányban is beremegtek egy törtmásodperc alatt, ezalatt a bal oldali első stift kapott egy jókora tockost a törzs oldalfaltól. A beragasztott stift becsúszott, és a környezetében is egy hajszálrepedés keletkezett a szárnytő törzs felőli részén. Mivel az hordja a törzset is, kritikus részegység. Igazából lehetett volna rosszabb is...másoknak más sérülései adódtak. A helyszíni javításról lemondtam, elővettem a Freestyler3-at. (Szerk.: utólag kielemezve, a kissé délkeleties kurzusra térő szél képes átfújni a sílift és a Zólyom-csúcs közötti suvadáson, így a hegy mögötti leszálláskor oldalszeles turbulenciát okozni. Többnyire jobban megéri ezért a lejtő nyugati oldaláról, fél-oldalszélben bejönni.)
Mivel nagyon pörgették a fiúk a mezőnyt, alig volt idő beballasztolni, és a kapkodásban egy nagyon hátsó súlypontú és túl könnyű gép került a levegőbe, de végül nem volt probléma. A következő már jobb volt, és a harmadik FS3-repüléssel a 4. helyezést (934 pont) szereztem meg az adott fordulóval egy 43,3 másodperces repüléssel, ez feltűnést okozott. Nem ez volt a leggyorsabb, de mégis, ez volt a legjobb eredményem az összes forduló közt! Az azóta teleballasztolt, de mégis még mindig túl könnyű pótgéppel. Ezért szép az F3F, mert a technika nem feltétlen elsődleges, inkább fejben kell ott lenni. Persze nem árt, ha a többi tényező is segít... azért a nap eleji masszív előretörést a sérülés megakasztotta, mivel az FS3 nem rendelkezett elegendő mennyiségű ballaszttal az extrém erős szélhez. Közben ugyanis a szélerősség 13-22 méter közöttire nőtt, alapon 15-16 méter volt. A madár telesúlyozva nyomott kb 3,35 kilót, úgy 0,8-1 kiló hiányzott. Úgyhogy nagyon igyekeztem vonalban, pontosan repülni. Így csináltam még egy 50 és 48-ast.
Eközben elképesztő rodeó-futamoknak lehettünk szemtanúi! Repültek a 36-34-33, stb. idők, a lejtőhöz végletekig odasimított, vonalban húzott fordulókkal repülő telisúlyozott gépekkel. Az adrenalinlöketek aztán néha túlcsordultak. Volt pár ideges bázistévesztés, és egy újabb törés történt, hasonló szituációban forduló közben kipördülve, ezúttal a bal oldalon. Jerzy Mataczyno gépe nézte meg közelről a sziklákat. https://www.youtube.com/watch?v=mcCh4_OaZXw#t=53.681538
Nézve az eredmény sorrendet erősen átrendező hasításokat, nagyon hiányzott az FS3hoz a plusz ballaszt...de azért amit lehetett, kihoztam a helyzetből. A 26. helyen maradtam így, de nem tudtam előrébb lépni. Nézőpont kérdése. A pohár tulajdonképpen félig tele volt. Lezúzhattam volna akár én is, bármikor.
Az esti banketten marhagulyás lett felszolgálva, elsőosztályú volt, Ferkóék hozták a két évvel korábbi séfet, jól tették! A beszélgetések viszont nem tartottak soká: egész csoportok vonultak fel a szobákba - repülőt javítani. Ez új volt, nekem is. Este sikerült kijavítani a RJazz-t, A szárnytő oldalán keresztül egy horoggal visszahúztam a stiftet és a környezetét úgy-ahogy megerősítettem. A hozzávetőleges számítás szerint kb 60N nyíróerő ébred az elülső szárnystiften egy rendesebb F3F fordulóban, ha a ballaszt a szárnyban és az összekötőben van. Ez alapján jónak nézett ki.
3. nap - 3 db lerepült forduló
Vasárnap tejfölszerű ködbe mentünk fel. Élénk szél fújt, amely fokozatosan erősödött. Mivel a felhőalap sokáig csak 10-30 méterre volt a fejünk felett, a briefinget félóránként halasztották. Csontig hatoló idő volt, amely belopódzott a ruha alá, ha nem vigyáztunk, úgy szívta ki az életerőt. Célszerű volt lefeküdni a földre és minimalizálni a hőveszteséget, csokifogyasztással kombinálva. Mikor a felhők alja emelkedett 1-2 tucat métert Radovan klimpírozott minden néző idegein, ahogy félig befelhőzve időjárás-teszterként funkcionált, madárfékkel F3F-ezve. Szürreális látvány volt, mint a lassított felvétel.
11 óra felé aztán végre ránk ragyogott a napsütés, így egy termikes, élénk szeles kezdetben számunkra a csúcson eléggé alacsony felhőalapú (majd később felemelkedő) helyzetet hozott.
A megjavított Jazz pozitív kisugárzást és elsőre is 42,7 másodpercet adott ki, ez a leggyorsabb volt számomra ott és akkor. Ezt 44,3 és 48,9 követte.
Az utolsó fordulót követően a leszálláskor, a hátsó megközelítés során hihetetlen termikes emelőzónákra találtam, amely összefolyt az alsó rotorral. A 3,7kg-ra ballasztolt géppel spontán DS-eztem, miután kétszer impasszoltam a túl nagy bejöveteli sebesség miatt (lassan nem szabad átjönni a turbulens zónán, mert különben alul a szélnyírás-hatás miatt a gép vízszintes törzssel esik 10-15 métert, földig). Harmadikra távolról, még a fenyő liget felett bent mélyen elfogyasztottam a magasságot, és a rotor alatt lopakodva terveztem megjönni kb 1-2 méterrel az utolsó fenyő csúcsa felett némi többletsebességgel, magamhoz képest 7 méter magasan, majd a repülőt madárféket nyitva beejtettem volna lábhoz. Igen ám, de a legutolsó egy másodpercben a gép - mint egy zsákba hullva - cirka másfél métert lemerült a ritkás, de kb. combvastag fenyő csúcsa alá, amelynek a törzsét kb 25-30km/h föld feletti sebességgel utána azonnal eltalálta, és szemvillanással lepördült az alatta lévő derékig érő susnyásba. Hát, ilyet... 22 éven át nem sikerült ehhez foghatót előadni. Most igen. A Jazz olyat szólt, mint amikor egy fémhordóra ostorral rácsapnak, úgyhogy nem sok jót néztem ki belőle. Minimum egy nagy kiharapást főtartóig, csűrőleszakadással, a lepördülés nyomán V-vezérsík sérülést, törzstörést akár. Megyek oda, nézem: a bal szárny sérült két helyen, két kicsi, látszatra 2- 3 cm mély félhold, és alul-felül 10-12cm oldalra haladó felpuhulás; belső herex habszakadás és delamináció. Lényegesen jobb, mint amire számítottam, főleg, hogy a törzs teljesen (!) ép maradt. Ez nagy bónusz azért, ha már sikerült így "leszállni".
Summa summarum ezek után: jó volt, keserédes mosollyal - a fenyőfa miatt. Kihagyhattam volna, ahogy a szárnystiftes kalandot is, ami konzervatív módon számolva is 6-8 helyet jelentett hátrafelé. Utóbbit el kellett fogadni, mint az utolsó versenynapon már nem megjavítható tényt. Ezzel együtt is azért sikerült két helyet visszamászni vasárnap, így mindezekkel együtt 24. lettem a 34-ből, ami 84,3% lett, ami 1,2% előrelépés Raná-hoz képest. A százalékos eredmény és helyezés összevetésekor az látszik, hogy ez a mezőny a sok helyi ember miatt erősebb volt ezen a terepen. Tehát Dóval tipikusan az a hely, ahová muszáj kimenni gyakorolni, kicsit ki kell ismerni a hegy igazi arcát többféle helyzetben, a repülőt ráigazítani. Nem utolsó sorban: csapatban nemcsak élvezetesebb, de egyszerűbb is jól teljesíteni. Remélem, jövőre többen mehetünk.
Képek, néhány kisebb film tőlem itt: https://drive.google.com/open?id=0B5ZZZP8CC9FzUnFKVDU0R1BLdHM
Helyezések:
1. Philipp Starý (AUT)
2. Radovan Plch (CZE)
3. Martin Ziegler (AUT)
Leggyorsabb: Franz Prasch (AUT) 33.46s
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| SlovakiaOPEN2017.pdf | 19.63 KB |
| Results_F3F_Donovaly_2017.jpg | 1.55 MB |
