Az idei júliusi Szent Márton táborban siklómodelleket építettem a gyerekekkel. A korábbi, 2014-es táborban is a várakozáson felüli érdeklődést váltott ki e program - ott saját kútfőből pattant ki egy kis Discus-szerűséget formázó repülő, ami 1,5-ös és 4mm-es balsalapokból készült szike, ciánragasztó és Dremel segítségével, nomád körülmények között. Most többet akartunk: legyen fejlettebb, közben úgy egyszerűsödjön, hogy azért szükség legyen némi pontosságra a csiszolási-, ragasztási- és fúrási lépéseknél, ámde kevés késhasználat mellett.
A kitekre nézve Szekeres Nándi bá'-t bíztam meg, hogy gyártsa le a "Sirály" modell készleteket. Ez jónak tűnt ár-érték arányban és az összeépítési elvárások szerint is (és tényleg jó is lett). A szárnyakat felgumizósra terveztük, így nem kell azonnal ragasztgatni, ha kap egy nagyobb sallert a repülő, például önfeledt felfelé dobáskor, vagy beállítatlanul hajigálva. A farokrész pedig egyedi atomerős 2mm-es anyagból lett készítve ugyanezért. Az orrsúlyra nézve plusz kamrákat csináltunk az orr belsejébe.
A táborban két turnusban építkeztünk, így összesen 16 gyerek építette meg a repülőjét. Külön kihívás volt, hogy leggyorsabb lurkók még beállítatlan gépei nehogy megsérüljenek míg a többieké még készül :). A döglesztő 33-35 fokos melegben aztán a famadarakat festékszóróval díszítettük, körülbelül 20 másodperc alatt száradt meg a festék, szerencsére nem kapott senki napszúrást.
A kipróbálásra egy meglepően jó kis helyszínül szolgált a Duna-parti gát, amelynek hátoldala a a széllel félig szembe nézett. Aznap erős DNY-i szél volt, de egy facsoport ezt pont jórészt lefogta, így csak szellőt éreztünk.
Jó móka volt, remélem, hogy nemcsak szórakozás és fejlődés volt, hanem magvetés is, hogy majd akár később, pár év múlva az emlék alapján többen is kedvet kapjanak arra, hogy folytassák, például távirányítós vitorlázóval.
