Az alábbi linken néhány filmbéli benyomás a sóskúti bánya délkeleti oldaláról, ahol jellemzően 5-7, termikbefúváskor pedig 10-14m közötti szeleket lehetett mérni, és persze kiváló emeléseket, turbulenciával együtt.
Az egész szürreális élmény volt: lejtőzés egy olyan terepen, amelynél a környezet lényegében sík, mégis működik a lejtőhatás, és akár ki is lehet tekerni termikből. Tudtommal ez volt az első hazai lejtővitorlázó repülés sík terepbe bemart bányagödör felett (leszámítva a pár héttel korábbi ÉNY-i oldalit, amelyről nincs jó film).
Aznap, június 25-én a Jazz volt nálam, amelynek beállításait sikerült finomítani az idei Nockalm Pokal-t követően (amely sajnos nem lett érvényes verseny a rossz időjárás miatt). A 2,9kg-os felszálló tömeg épphogy elég volt: az erős befúvásoknál kevés, a néha jelentkező begyengüléskor kissé sok, tehát erősen pulzált az emelőtér. Maga az emelőtér szélessége ezzel arányosan változik, néha 20, a gyenge pillanatokban pedig a gerincen csak 5-6m szélességben emel igazán rendesen. A sarokra kiutazva viszont borítékolni lehet azokat a plusz emelőzónákat, amelyek részben termikből erednek, részben pedig a főleg a bánya jobb oldali sarkánál tapasztalt összeáramlásból, de ez szélnyírást is okoz. Ezzel olyan meglepetéssel szolgálhat, amely más terepeken valószínűleg nem jön elő: a viszonylag kiélezett beállítások melletti gyors kormánymozdulat miatt áteshet a repülő, ezért például célszerű a leghátsóhoz képest kicsit előrébbvitt súlypontot beállítani és mindenképpen lekorlátozni a magassági kormány kitérését. Érdekes volt a DNY-i bányaoldal által közel 45 fokkal (!) eltérített szelet megtapasztalni: a DNY-i oldal felett alacsonyan és nem gyorsan fordulva erőteljes "oldakormány-hatást" generált balra. Ez nagyobb magasságban is megfigyelhető, de ott elsősorban a hossztengely körül ("becsűr").
A link : https://vimeo.com/180604862
